- Ross -
- Most bajban vagyunk? - kérdi halkan Clay. Ezt a gyereket le fogom egyszer ütni. Komolyan, inkább beiratkozok box-ra, csak hogy megverhessem. És a nagyobb gáz, hogy ha anyám meghallja, hogy még Nick is az igazgatóiba kötött ki, akkor búcsút mondhatok a kocsimnak. Nem is beszélve arról, hogy mind a négyünket felfüggeszthetnek. Vagyis Bella még idegesebb lesz, Nick elás a kertben, Clay pedig jól kiröhög. De ami még a felsoroltaknál is rosszabb az az, hogy akkor nem játszhatok a bajnokságon.
- Nem, csak te leszel bajban, ha felfüggesztenek minket! - néz fenyegetően Bella Clayton-ra. Ahogy felértünk az igazgatói elé már mehettünk is be.
- Na meséljenek! - mondja az igazgató, mire mindannyian egyszerre beszélni kezdünk, erre csak feláll és az ölembe dob egy aprócska névtáblát. - Akinél ez van, az beszél! - mondja majd leül. Hát akkor kezdjünk bele. De ahogy nyitottam volna számat Clay kikapta a kezemből a kis tárgyat és krákogott egy sort.
- Nos, drága Igazgató úr! Az egész úgy történt, hogy békésen olvasgattam a könyvtárban, mikor Bella idegesen betrappolt és Nick-kel kézen fogva kötekedni kezdtek. Ekkor jött Ross, aki azt hittem segít nekem, mint jó barátjának, de nem így lett, ő is ellenem fordult, így már hárman ütöttek - meséli a kamu sztorit, mi meg csak tátott szájjal nézünk rá.
- Megkaphatom? Köszi! - kapja ki Bella a kezéből tárgyi felhatalmazást.
- Tudja, ez igazából úgy volt, hogy bementem a könyvtárba és Clayton utánam érkezett, és ő kezdett kötekedni velem és...
- Még egy Mr. Wright verzióra van időm, szóval melyikük mondja el az igazat? - szakítja félbe az igazgató Bella-t, majd ránk néz. Nick-kel egymásra nézünk, majd Nick magára mutat, hogy majd ő intézi. Most az egyszer megbízom benne, de ha bajba kever...
- Szóval az úgy történt, hogy... - veszi a kezébe a névtáblát. - Megbeszéltem Bella-val, hogy az edzése előtt feljön a könyvtárba. Talán csak annyit időzött velem, míg megmutattam neki a könyvtár legújabb részét, aztán jött Clay, hogy szóljon Bella-nak a korábban kezdődő edzésről, aztán lekapta róla a szemüvegét, én pedig szóltam, hogy adja neki vissza. Erre nekem támadt, majd utána Bella-nak, aki elesett, és Clay nem túl férfias módon megakarta ütni, de jött Ross és félre lökte. Gondolom engem nem gyanúsított verekedéssel, viszont el kell hogy mondjam, Bella csak az áldozat volt és Ross a megmentő, Clayton pedig... Hát gondolhatja, ő volt a felbujtó - fejezi be monológját az öcsém.
- Ez esetben... - áll fel az igazgató, majd előszed egy papírt, ráfirkant valamit, majd átnyújtja Clay-nek. - Ezennel felfüggesztem a hétre! Pedig még csak év eleje van... Több ilyet ne produkáljon Mr.Hill! - mondja, majd kinyitja az ajtót, jelezve azt, hogy mennünk kéne. Felkeltünk a székekről és persze az a jómadár elsőként trappolt ki a helyiségből, mondjuk most én is menekültem, ahogy csak lehet, de még mielőtt a lépcsőhöz értem volna utánam szóltak.
- Ross! - hallom meg Bella hangját, mire hátra kapom a fejem, ő pedig csak unott fejjel az igazgató felé biccent.
- Mr.Wright, aztán győzzenek a Párducok - hajít felém egy kis kosárlabda szerű gumilabdát. Elkapom, majd biccentve tovább megyek. Ahogy beérek a tesiterembe a srácok a nyakamba vetődnek.
- Hol voltál haver? Már azt hittük új kapitányt kell keresnünk - röhög csapattársam, pont mikor Bella is belibben mellettem. - Többet nem is akarok tudni... - vigyorog, mire hasba ütöm egy kicsit. Elkezdtük az edzést, vagyis én kezdtem el, a többiek csak folytatták. Közben a lányok mellettünk gyakorolták az első meccsre szánt koreográfiát.
-Laura -
- Gyerekek, megérkezett Laura! - konferál fel széles mosollyal az arcán a dadus.
- Sziasztok! - megyek be, majd leülök a kis zöld székre és előveszek három könyvet. - Na, ma mit szeretnétek hallani? - kérdem mosolyogva, mire össze-vissza kezdték el sorolni a három könyvcímet, és a legjobb, hogy a legtöbb gyerek egy időben kiabált. Vagyis a mondottakból egy halvány mondatfoszlányt sem értettem. Szóval kiegyeztünk az egyetlen hercegnős történetben. Én esküszöm próbáltam úgy olvasni, hogy ne aludjak be rajta nyitott szemmel, de egyszerűen nem ment. A végére már úgy olvastam, hogy se a gyerekeket, se engem nem érdekelt a sztori vége.
- És akkor most a sárkány egye meg a hercegnőt a herceggel együtt, és éljenek boldogan a sárkány gyomrában. VÉGE! - szólal meg egy kisfiú, mire elismerően nézek rá. Rá kellett jönnöm, hogy ezt se nekem találták ki, szóval maradok az adomány és az aláírás gyűjtésnél, ne meg persze elmegyek anyámék jótékonysági rendezvényeire. Időközben kiszabadultam a kölykök közül és hazaindultam. Majdnem teljesen egyenes úton mentem végig, csak lekanyarodtam venni egy csokisshake-et. Talán nem kéne gyalog mennem egészen a kertvárosig, szóval fogok egy taxit. Ez beletelt egy jó tíz percbe, de ahogy bepattantam a kocsiba már tudtam, hogy lassan de biztosan otthon vagyok. Elhadartam a címet, mire a taxis visszakérdezett, én pedig mondhattam el újra, már meg sem lepődök magamon. Ahogy beállt a taxi a házunk elé fizettem és kiszálltam. Beérve ismét csak egy papírfecnit találtam az ágyamon. "Értekezletünk van, este jövünk. Kaja a hűtőben, csináld meg a házid és húzd fel az ébresztőd! Puszi: Anyu, Apu". Már nem is érdekel, az viszont igen, hogy milyen kaja van itthon, mert éhen halok. Táskámat a sarokban hagyva rohantam le a szobámból a konyháig, ahol kinyitottam a hűtőt és... Sushi?! Főtten, sülten, mindenhogyan utálom a halat, nemhogy nyersen. akkor marad a "B" terv, vagyis a nutella. Rápakoltam az üveg finomságot egy tálcára, két szelet kenyér és egy tál eper, valamint színes díszítő cukorka társaságában, majd felmentem és leraktam az ágyamra, amíg előszedtem a tanulnivalóim. Mivel ez még csak az első nap volt, így csupán matek házit kell írnom, meg spanyol szavakat tanulnom. Ránéztem a telefonom órájára, ami délután öt órát mutatott. Akkor még várok egy órát és aztán hívom csak fel Bella-t, hogy segítsen a matekba, addig meg megtanulom a szavakat. Kinyitottam a szószedetem, majd egyből be is csuktam, ahogy megláttam a "Sacapuntas"... Szerintem ráérek még erre.
- Nick -
Anyámnak el se mertem mondani, hogy ma az igazgatóiban jártam, mert még a végén engem esznek meg Ross-sal vacsorára. Inkább csak felmentem jó gyerek módjára megírni a házimat. A matekkal percek alatt készen lettem, mint úgy általában, a spanyol szavak meg már nem okoztak gondot. A telefonomat nyomkodva feküdtem az ágyon, mikor az egyik sulis haverom Joey rám írt.
Joey: "Te egy kicsit sem tartasz a bátyádtól?"
Én: "Az az egészséges félelem, hogy lecsap megvan, de különben nem. Miért kéne?"
Joey: "Egy csajjal vagy jóban az is az a lány, akit a bátyád bír. Én a helyedben tartanék tőle"
Én: "Ha annyi esze van, hogy másik fele felé forduljon, akkor így jártam"
Ahogy elküldtem az utolsó mondatot, az emlegetett bal felem berontott a szobámba.
- Üdv újra itthon bátyus! Tudod kopogni még mindig szokás. Mi van, ha éppen egy csajjal vagyok itt? - nézek rá felháborodottan.
- Tudod, teljesen komolyan lehet téged venni ilyenkor. De hogy te és csaj? Ez poénos - röhög.
- Drága izzadt testvérem, nyögd már ki, hogy mit akarsz! - pattanok fel, mire vállamnál fogva leültet, majd ő is leül mellém.
- Csak szeretném megköszönni... - erőszakolja ki magából a szavakat. - Hogy jó színben tüntettél fel.
- A testvérem vagy, ez alap dolog volt tőlem. És neked fontos a bajnokság és Bella is. Most egy hősnek tart, használd ki - mosolyodok el.
- Még egyszer kösz - vereget hátba, majd feláll és az ajtó felé indul. - De ha ezt bárkinek elmondod, akkor... - fordul vissza egy pillanatra.
- Akkor se, ha kényszerítenek - röhögök, majd csak az ajtó csukódást hallom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése