2. Te erre tetted fel az életed igaz?

- Laura -

A hetedik óra csengője ébresztőórának is elmehetne, mert gyönyörűen átaludtam a dráma órát. Jól lenne, ha valaki emlékeztetne, miért is van ilyen óránk. Semmi értelme, körülbelül olyan mint a tesi, csak arra jó, hogy ellógjon róla az ember. De a jó hír, hogy nem sokára mehetek haza, mert már csak egy tesim van. Bár most ecseteltem, hogy ellóghatnák róla, de a tanárral azért közlöm, hogy még élek, csak ezentúl is kihagyom az óráinak egy részét. Lementem az öltözőbe, ahol a csajok harmada sminkelt, egy másik harmada látványosan szenvedett, a harmadik harmad pedig valamilyen sportoló. Felvettem azt a csodálatos kék rövidnadrágot, meg a fehér pólót és felkötöttem a hajam. Na most van az, hogy ha már átöltöztem, akkor kíméljenek meg.
- Mi tart ilyen sokáig?! A zombik gyorsabban mozognak, mint maguk! - jön be a tanár. Egyébként pont ő mondja, mikor a legutóbb is kiment az órájáról egy perce, aztán elfelejtett visszajönni.
Na mindegy is. Bementünk a terembe, ahol a srácok már a padon ücsörögtek.
- Mr. Case, ugye nem rögtön kötélmászással akar kezdeni, mint tavaly? - néz reménykedve Nick.
- A szemüveges Wright úgyse csinálja meg, akkor nem mindegy? - vonja fel a szemöldökét a tanár. - De igaza van, idén egy kis csapatjátékkal kezdünk, mivel a fiúk és a lányok együttműködése borzasztó. Üljenek egymás mellé! - mondja, majd elkezd egytől négyig számolni, és ezt addig folytatja, amíg el nem fogyunk. - Az 1, 2 sorszámot viselők a jobb, a 3, 4-esek a bal oldalamra mennek. Minden fiú választ az ellenkező oldalról egy lányt! Lányok, nem fogadok el nemleges választ senkitől! - jelenti ki, majd félre áll.
- Laura, kivel vagy? - hallom meg Nick hangját a hátam mögül.
- Még senkivel - vonok vállat.
- Akkor lennél velem? - kérdi kissé félénken. Szerintem nem egy a génállományuk Ross-al, ez annyira nem Wright-os viselkedés.
- Persze - mosolyodok el halványan, majd félreállok vele, mire Bella a hátam mögé bújik. - Te meg mit csinálsz? - nézek rá kérdőn.
- Nem akarok Wright-tal párba kerülni - válaszolja, mire az említett személy már kiáltja is a nevét. - Valaki engem odafent nagyon utál - néz a plafon, vagyis az ég felé.
- Jackson! - szól még egyszer Ross, mire Bella vonakodva előmászik. - Á, a tökéletes páros össze is állt. Akár kezdhetjük is! - ragadja meg a karjánál fogva. Mikor már mindenki megtalálta a párját Mr. Case felpattant és elkezdte magyarázni a játékot, amit már legalább ötvenszer játszottunk. Felálltunk a kidobóshoz, amiben a lányok csak lányokat tudnak kidobni, a fiúk meg csak fiúkat, és az ellenkező nem védi a másikat.
Hozzá kell tennem, hogy egész jól bírtuk, kemény tíz percig! Ahogy Ross seggbe dobott kiestünk, így leültünk és néztük a játékot.
- PATTANT! - kiáltja Bella, ahogy a falról lepattanó labda eltalálja Ross lábát. Ők legalább élvezik a játékot, legalábbis Ross tutira, mert Bella ennél közelebb nagyon nem is lehet hozzá.
A padon a mellettünk lévő hely lassan megtelt és Bella-ék már az utolsó párt is kidobták, szegény csaj nem számított ilyen erős fejre mért ütésre.
- Akkor most a nyertes pár egymás ellen, az egész teremben szabadon mozoghattok! - mondja a tanár, majd feldobja a labdát, amit Ross el is kap. Becélozza Bella-t és lő, mire az egy gyors forgással kikerüli a labdát.
- Csak ennyit tudsz? - cukkolja a vöröske a szöszkét, majd felkapja a labdát a földről. Ránéz Ross lábára, majd a mellkasa magasságában eldobja a labdát, amit az ellenfél könnyűszerrel kikerül.
- Ch... Annyira sablonos technika - túr bele a hajába nevetve.
- Szerintem ez még sokáig el fog tartani - motyogja Nick. És mint mindig, most is igaza volt, mert ezt a végeláthatatlan agyhúzást csengetésig csinálták. És még csak nem is sikerült kidobniuk egymást. Na ezért nincs semmi értelme a tesióráknak...


- Bella -

Már kezdek lefáradni a mai naptól, még egy ilyen tesi és hasonlóan reagálok, mint Ross a matekdogára. Pedig tudhatná, hogy a meglepetés dolgozat sose meglepetés és hogy mindig a kész feladatokat diktálja le a tanárnő, de nem baj... Én "szerencsés" pedig most öltözhetek át abba a szörnyű szoknyanadrágba és haspólóba, amit az edzőnő csak egyenruhának szólít. Nagyon, de nagyon borzasztóan szörnyű. Na jó azért ennyire nem, de már majdnem megközelíti ezt az értéket. És mivel van még 45 percem a kezdésig, így bemegyek a könyvtárba Nick-hez.
- Hova-hova? - áll elém Destiny a kis sleppjével. - Várj, ne válaszolj! - int le, még mielőtt bármit tehetnék. - Tudod igazán tudhatnád, hogy hol van a helyünk ebben a suliban - teszi karba a kezét.
- Attól még hogy népszerűek vagyunk, még nem vagyunk szívtelen libák - nézek fenyegető tekintetébe.
- Mióta barátkozik a macska a kutyával? Régen csak mi számítottunk, és én vissza akarom kapni az egyetlen, igaz és kegyetlen legjobb barátnőmet - ragadja meg a kezem.
- Soha nem süllyedek a szintedre. Még egyszer nem - ingatom a fejem, mire erőteljesen ellöki magától a kezem.
- Tudod felcsaptam jósnak... És már látom is a jövőt, Egy szőke, kedves, okos srác törött szemüvege hever a fiú WC padlóján és szegény alig lát a víztől - nevet gúnyosan. - Jegyezd meg! Vagy velem, vagy ellenem. Lehet te vagy a népszerűbb, de ez jelen pillanatban semmin nem változtat - vonja meg a vállát.
- Te erre tetted fel életed igaz? Hogy tönkretegyél másokat, de ezúttal emberedre találtál! - lököm félre, majd felsietek a könyvtárba. Nem tudom felfogni, hogy mi egyszer barátok voltunk. Lehet én is ilyen kegyetlennek tűnök mások szemében? Jó, ennyire biztosan nem.
- Héj, jól vagy? - kapja el a kezem Nick, aki mellett simán elrohantam.
- Mi? Ja persze - térek magamhoz. De ő csak felvont szemöldökkel néz rám, pontosan tudja, hogy valami foltot hagyott bennem.
- Ross megint paraszt volt? - néz rám aggódva, mire akaratom ellenére is elmosolyodok.
- Ő mindig paraszt, de nem vele van most bajom, hanem azzal a a rózsaszín fürtös boszorkánnyal - sóhajtok.
- Mi bajod a rajztanárral? - néz rám pöszén, de elneveti magát. - Ne foglalkozz Destiny-vel. Inkább gyere had mutassak valamit! - húz be az egyik olvasósarokba.
- És mi lenne az? - fordulok körbe.
- A múltkor panaszkodtál, hogy miért nincs a suliban magazin. Hát most már van - áll el mosolyogva egy állvány elől.
- Ez de király! - veszek a kezembe egy divatlapot. - De hogy győzted meg a tanár urat? - nézek rá.
- Én vagyok az egyetlen egyenlőre, aki kézben tudja ezt a helyet tartani - mutat maga köré, mire felvont szemöldökkel nézek rá. - Egyszerűen csak behozattam ezt az egészet - von vállat.
- Ez igazán cuki volt tőled - ölelem meg.
- Héj vöröske! - szól a hátunk mögül egy roppant idegesítő és ismerős ember.
- Mit akarsz Clayton? - kérdem flegmán.
- Az edzőnő üzeni, hogy előbb kezdtek, mert később dolga lesz. Amúgy mi ez a förtelem a fejeden? - kapja le rólam a szemüvegem, ami után egyből utánakapok.
- Ad vissza! - nyúlok utána de őszintén nagyon gyenge a látásom, így nem igazán tudom beazonosítani.
- Ember ez nem vicces, add neki szépen vissza - hallom meg Nick hangját, mire Clay beletűzi a szemüvegem a szoknyám szélébe. Ahogy felkapom már csak az látom, hogy Clay az ingjénél fogva emeli fel Nick-et.
- Hagyjátok abba! Egy: ez egy könyvtár. Kettő: kikezdhetnél egyszer a saját súlycsoportoddal is - mondom, mire Nick a földön köt ki. Ugyan nem vagyok az az ijedős fajta, de ez a gyökérfajzat már nem egy csajt ütött már meg tiszta erejéből, szóval igen... Kicsit beparáztam. Lassan hátra kezdtem lépkedni, de az asztalhoz értem és háttal ráestem. Megpróbáltam Jackie Chan-esen felpattanni, de valljuk be ez lehetetlen. Már épp ütött volna meg, mikor valaki ellökte.
- Köszönjük ezt a csodálatos bemutatót mind a négyüknek - tapsol lassan és gúnyosan az igazgató. - Mr. Wright és Mr. Wright, meg Mr. Hill és Miss Jackson, kérem fáradjanak az irodámba - mondja, mire mi szépen felmasírozunk az említett helyiségbe. Ez fájni fog van egy olyan sanda gyanúm...