3. Felfüggesztés! Avagy megúsztuk?

- Ross -

- Most bajban vagyunk? - kérdi halkan Clay. Ezt a gyereket le fogom egyszer ütni. Komolyan, inkább beiratkozok box-ra, csak hogy megverhessem. És a nagyobb gáz, hogy ha anyám meghallja, hogy még Nick is az igazgatóiba kötött ki, akkor búcsút mondhatok a kocsimnak. Nem is beszélve arról, hogy mind a négyünket felfüggeszthetnek. Vagyis Bella még idegesebb lesz, Nick elás a kertben, Clay pedig jól kiröhög. De ami még a felsoroltaknál is rosszabb az az, hogy akkor nem játszhatok a bajnokságon.
- Nem, csak te leszel bajban, ha felfüggesztenek minket! - néz fenyegetően Bella Clayton-ra. Ahogy felértünk az igazgatói elé már mehettünk is be.
- Na meséljenek! - mondja az igazgató, mire mindannyian egyszerre beszélni kezdünk, erre csak feláll és az ölembe dob egy aprócska névtáblát. - Akinél ez van, az beszél! - mondja majd leül. Hát akkor kezdjünk bele. De ahogy nyitottam volna számat Clay kikapta a kezemből a kis tárgyat és krákogott egy sort.
- Nos, drága Igazgató úr! Az egész úgy történt, hogy békésen olvasgattam a könyvtárban, mikor Bella idegesen betrappolt és Nick-kel kézen fogva kötekedni kezdtek. Ekkor jött Ross, aki azt hittem segít nekem, mint jó barátjának, de nem így lett, ő is ellenem fordult, így már hárman ütöttek - meséli a kamu sztorit, mi meg csak tátott szájjal nézünk rá.
- Megkaphatom? Köszi! - kapja ki Bella a kezéből tárgyi felhatalmazást.
- Tudja, ez igazából úgy volt, hogy bementem a könyvtárba és Clayton utánam érkezett, és ő kezdett kötekedni velem és...
- Még egy Mr. Wright verzióra van időm, szóval melyikük mondja el az igazat? - szakítja félbe az igazgató Bella-t, majd ránk néz. Nick-kel egymásra nézünk, majd Nick magára mutat, hogy majd ő intézi. Most az egyszer megbízom benne, de ha bajba kever...
- Szóval az úgy történt, hogy... - veszi a kezébe a névtáblát. - Megbeszéltem Bella-val, hogy az edzése előtt feljön a könyvtárba. Talán csak annyit időzött velem, míg megmutattam neki a könyvtár legújabb részét, aztán jött Clay, hogy szóljon Bella-nak a korábban kezdődő edzésről, aztán lekapta róla a szemüvegét, én pedig szóltam, hogy adja neki vissza. Erre nekem támadt, majd utána Bella-nak, aki elesett, és Clay nem túl férfias módon megakarta ütni, de jött Ross és félre lökte. Gondolom engem nem gyanúsított verekedéssel, viszont el kell hogy mondjam, Bella csak az áldozat volt és Ross a megmentő, Clayton pedig... Hát gondolhatja, ő volt a felbujtó - fejezi be monológját az öcsém.
- Ez esetben... - áll fel az igazgató, majd előszed egy papírt, ráfirkant valamit, majd átnyújtja Clay-nek. - Ezennel felfüggesztem a hétre! Pedig még csak év eleje van... Több ilyet ne produkáljon Mr.Hill! - mondja, majd kinyitja az ajtót, jelezve azt, hogy mennünk kéne. Felkeltünk a székekről és persze az a jómadár elsőként trappolt ki a helyiségből, mondjuk most én is menekültem, ahogy csak lehet, de még mielőtt a lépcsőhöz értem volna utánam szóltak.
- Ross! - hallom meg Bella hangját, mire hátra kapom a fejem, ő pedig csak unott fejjel az igazgató felé biccent.
- Mr.Wright, aztán győzzenek a Párducok - hajít felém egy kis kosárlabda szerű gumilabdát. Elkapom, majd biccentve tovább megyek. Ahogy beérek a tesiterembe a srácok a nyakamba vetődnek.
- Hol voltál haver? Már azt hittük új kapitányt kell keresnünk - röhög csapattársam, pont mikor Bella is belibben mellettem. - Többet nem is akarok tudni... - vigyorog, mire hasba ütöm egy kicsit. Elkezdtük az edzést, vagyis én kezdtem el, a többiek csak folytatták. Közben a lányok mellettünk gyakorolták az első meccsre szánt koreográfiát.


-Laura -

- Gyerekek, megérkezett Laura! - konferál fel széles mosollyal az arcán a dadus.
- Sziasztok! - megyek be, majd leülök a kis zöld székre és előveszek három könyvet. - Na, ma mit szeretnétek hallani? - kérdem mosolyogva, mire össze-vissza kezdték el sorolni a három könyvcímet, és a legjobb, hogy a legtöbb gyerek egy időben kiabált. Vagyis a mondottakból egy halvány mondatfoszlányt sem értettem. Szóval kiegyeztünk az egyetlen hercegnős történetben. Én esküszöm próbáltam úgy olvasni, hogy ne aludjak be rajta nyitott szemmel, de egyszerűen nem ment. A végére már úgy olvastam, hogy se a gyerekeket, se engem nem érdekelt a sztori vége.
- És akkor most a sárkány egye meg a hercegnőt a herceggel együtt, és éljenek boldogan a sárkány gyomrában. VÉGE! - szólal meg egy kisfiú, mire elismerően nézek rá. Rá kellett jönnöm, hogy ezt se nekem találták ki, szóval maradok az adomány és az aláírás gyűjtésnél, ne meg persze elmegyek anyámék jótékonysági rendezvényeire. Időközben kiszabadultam a kölykök közül és hazaindultam. Majdnem teljesen egyenes úton mentem végig, csak lekanyarodtam venni egy csokisshake-et. Talán nem kéne gyalog mennem egészen a kertvárosig, szóval fogok egy taxit. Ez beletelt egy jó tíz percbe, de ahogy bepattantam a kocsiba már tudtam, hogy lassan de biztosan otthon vagyok. Elhadartam a címet, mire a taxis visszakérdezett, én pedig mondhattam el újra, már meg sem lepődök magamon. Ahogy beállt a taxi a házunk elé fizettem és kiszálltam. Beérve ismét csak egy papírfecnit találtam az ágyamon. "Értekezletünk van, este jövünk. Kaja a hűtőben, csináld meg a házid és húzd fel az ébresztőd! Puszi: Anyu, Apu". Már nem is érdekel, az viszont igen, hogy milyen kaja van itthon, mert éhen halok. Táskámat a sarokban hagyva rohantam le a szobámból a konyháig, ahol kinyitottam a hűtőt és... Sushi?! Főtten, sülten, mindenhogyan utálom a halat, nemhogy nyersen. akkor marad a "B" terv, vagyis a nutella. Rápakoltam az üveg finomságot egy tálcára, két szelet kenyér és egy tál eper, valamint színes díszítő cukorka társaságában, majd felmentem és leraktam az ágyamra, amíg előszedtem a tanulnivalóim. Mivel ez még csak az első nap volt, így csupán matek házit kell írnom, meg spanyol szavakat tanulnom. Ránéztem a telefonom órájára, ami délután öt órát mutatott. Akkor még várok egy órát és aztán hívom csak fel Bella-t, hogy segítsen a matekba, addig meg megtanulom a szavakat. Kinyitottam a szószedetem, majd egyből be is csuktam, ahogy megláttam a "Sacapuntas"... Szerintem ráérek még erre.


- Nick -

Anyámnak el se mertem mondani, hogy ma az igazgatóiban jártam, mert még a végén engem esznek meg Ross-sal vacsorára. Inkább csak felmentem jó gyerek módjára megírni a házimat. A matekkal percek alatt készen lettem, mint úgy általában, a spanyol szavak meg már nem okoztak gondot. A telefonomat nyomkodva feküdtem az ágyon, mikor az egyik sulis haverom Joey rám írt.
Joey: "Te egy kicsit sem tartasz a bátyádtól?"
Én: "Az az egészséges félelem, hogy lecsap megvan, de különben nem. Miért kéne?"
Joey: "Egy csajjal vagy jóban az is az a lány, akit a bátyád bír. Én a helyedben tartanék tőle"
Én: "Ha annyi esze van, hogy másik fele felé forduljon, akkor így jártam"
Ahogy elküldtem az utolsó mondatot, az emlegetett bal felem berontott a szobámba.
- Üdv újra itthon bátyus! Tudod kopogni még mindig szokás. Mi van, ha éppen egy csajjal vagyok itt? - nézek rá felháborodottan.
- Tudod, teljesen komolyan lehet téged venni ilyenkor. De hogy te és csaj? Ez poénos - röhög.
- Drága izzadt testvérem, nyögd már ki, hogy mit akarsz! - pattanok fel, mire vállamnál fogva leültet, majd ő is leül mellém.
- Csak szeretném megköszönni... - erőszakolja ki magából a szavakat. - Hogy jó színben tüntettél fel.
- A testvérem vagy, ez alap dolog volt tőlem. És neked fontos a bajnokság és Bella is. Most egy hősnek tart, használd ki - mosolyodok el.
- Még egyszer kösz - vereget hátba, majd feláll és az ajtó felé indul. - De ha ezt bárkinek elmondod, akkor... - fordul vissza egy pillanatra.
- Akkor se, ha kényszerítenek - röhögök, majd csak az ajtó csukódást hallom.

2. Te erre tetted fel az életed igaz?

- Laura -

A hetedik óra csengője ébresztőórának is elmehetne, mert gyönyörűen átaludtam a dráma órát. Jól lenne, ha valaki emlékeztetne, miért is van ilyen óránk. Semmi értelme, körülbelül olyan mint a tesi, csak arra jó, hogy ellógjon róla az ember. De a jó hír, hogy nem sokára mehetek haza, mert már csak egy tesim van. Bár most ecseteltem, hogy ellóghatnák róla, de a tanárral azért közlöm, hogy még élek, csak ezentúl is kihagyom az óráinak egy részét. Lementem az öltözőbe, ahol a csajok harmada sminkelt, egy másik harmada látványosan szenvedett, a harmadik harmad pedig valamilyen sportoló. Felvettem azt a csodálatos kék rövidnadrágot, meg a fehér pólót és felkötöttem a hajam. Na most van az, hogy ha már átöltöztem, akkor kíméljenek meg.
- Mi tart ilyen sokáig?! A zombik gyorsabban mozognak, mint maguk! - jön be a tanár. Egyébként pont ő mondja, mikor a legutóbb is kiment az órájáról egy perce, aztán elfelejtett visszajönni.
Na mindegy is. Bementünk a terembe, ahol a srácok már a padon ücsörögtek.
- Mr. Case, ugye nem rögtön kötélmászással akar kezdeni, mint tavaly? - néz reménykedve Nick.
- A szemüveges Wright úgyse csinálja meg, akkor nem mindegy? - vonja fel a szemöldökét a tanár. - De igaza van, idén egy kis csapatjátékkal kezdünk, mivel a fiúk és a lányok együttműködése borzasztó. Üljenek egymás mellé! - mondja, majd elkezd egytől négyig számolni, és ezt addig folytatja, amíg el nem fogyunk. - Az 1, 2 sorszámot viselők a jobb, a 3, 4-esek a bal oldalamra mennek. Minden fiú választ az ellenkező oldalról egy lányt! Lányok, nem fogadok el nemleges választ senkitől! - jelenti ki, majd félre áll.
- Laura, kivel vagy? - hallom meg Nick hangját a hátam mögül.
- Még senkivel - vonok vállat.
- Akkor lennél velem? - kérdi kissé félénken. Szerintem nem egy a génállományuk Ross-al, ez annyira nem Wright-os viselkedés.
- Persze - mosolyodok el halványan, majd félreállok vele, mire Bella a hátam mögé bújik. - Te meg mit csinálsz? - nézek rá kérdőn.
- Nem akarok Wright-tal párba kerülni - válaszolja, mire az említett személy már kiáltja is a nevét. - Valaki engem odafent nagyon utál - néz a plafon, vagyis az ég felé.
- Jackson! - szól még egyszer Ross, mire Bella vonakodva előmászik. - Á, a tökéletes páros össze is állt. Akár kezdhetjük is! - ragadja meg a karjánál fogva. Mikor már mindenki megtalálta a párját Mr. Case felpattant és elkezdte magyarázni a játékot, amit már legalább ötvenszer játszottunk. Felálltunk a kidobóshoz, amiben a lányok csak lányokat tudnak kidobni, a fiúk meg csak fiúkat, és az ellenkező nem védi a másikat.
Hozzá kell tennem, hogy egész jól bírtuk, kemény tíz percig! Ahogy Ross seggbe dobott kiestünk, így leültünk és néztük a játékot.
- PATTANT! - kiáltja Bella, ahogy a falról lepattanó labda eltalálja Ross lábát. Ők legalább élvezik a játékot, legalábbis Ross tutira, mert Bella ennél közelebb nagyon nem is lehet hozzá.
A padon a mellettünk lévő hely lassan megtelt és Bella-ék már az utolsó párt is kidobták, szegény csaj nem számított ilyen erős fejre mért ütésre.
- Akkor most a nyertes pár egymás ellen, az egész teremben szabadon mozoghattok! - mondja a tanár, majd feldobja a labdát, amit Ross el is kap. Becélozza Bella-t és lő, mire az egy gyors forgással kikerüli a labdát.
- Csak ennyit tudsz? - cukkolja a vöröske a szöszkét, majd felkapja a labdát a földről. Ránéz Ross lábára, majd a mellkasa magasságában eldobja a labdát, amit az ellenfél könnyűszerrel kikerül.
- Ch... Annyira sablonos technika - túr bele a hajába nevetve.
- Szerintem ez még sokáig el fog tartani - motyogja Nick. És mint mindig, most is igaza volt, mert ezt a végeláthatatlan agyhúzást csengetésig csinálták. És még csak nem is sikerült kidobniuk egymást. Na ezért nincs semmi értelme a tesióráknak...


- Bella -

Már kezdek lefáradni a mai naptól, még egy ilyen tesi és hasonlóan reagálok, mint Ross a matekdogára. Pedig tudhatná, hogy a meglepetés dolgozat sose meglepetés és hogy mindig a kész feladatokat diktálja le a tanárnő, de nem baj... Én "szerencsés" pedig most öltözhetek át abba a szörnyű szoknyanadrágba és haspólóba, amit az edzőnő csak egyenruhának szólít. Nagyon, de nagyon borzasztóan szörnyű. Na jó azért ennyire nem, de már majdnem megközelíti ezt az értéket. És mivel van még 45 percem a kezdésig, így bemegyek a könyvtárba Nick-hez.
- Hova-hova? - áll elém Destiny a kis sleppjével. - Várj, ne válaszolj! - int le, még mielőtt bármit tehetnék. - Tudod igazán tudhatnád, hogy hol van a helyünk ebben a suliban - teszi karba a kezét.
- Attól még hogy népszerűek vagyunk, még nem vagyunk szívtelen libák - nézek fenyegető tekintetébe.
- Mióta barátkozik a macska a kutyával? Régen csak mi számítottunk, és én vissza akarom kapni az egyetlen, igaz és kegyetlen legjobb barátnőmet - ragadja meg a kezem.
- Soha nem süllyedek a szintedre. Még egyszer nem - ingatom a fejem, mire erőteljesen ellöki magától a kezem.
- Tudod felcsaptam jósnak... És már látom is a jövőt, Egy szőke, kedves, okos srác törött szemüvege hever a fiú WC padlóján és szegény alig lát a víztől - nevet gúnyosan. - Jegyezd meg! Vagy velem, vagy ellenem. Lehet te vagy a népszerűbb, de ez jelen pillanatban semmin nem változtat - vonja meg a vállát.
- Te erre tetted fel életed igaz? Hogy tönkretegyél másokat, de ezúttal emberedre találtál! - lököm félre, majd felsietek a könyvtárba. Nem tudom felfogni, hogy mi egyszer barátok voltunk. Lehet én is ilyen kegyetlennek tűnök mások szemében? Jó, ennyire biztosan nem.
- Héj, jól vagy? - kapja el a kezem Nick, aki mellett simán elrohantam.
- Mi? Ja persze - térek magamhoz. De ő csak felvont szemöldökkel néz rám, pontosan tudja, hogy valami foltot hagyott bennem.
- Ross megint paraszt volt? - néz rám aggódva, mire akaratom ellenére is elmosolyodok.
- Ő mindig paraszt, de nem vele van most bajom, hanem azzal a a rózsaszín fürtös boszorkánnyal - sóhajtok.
- Mi bajod a rajztanárral? - néz rám pöszén, de elneveti magát. - Ne foglalkozz Destiny-vel. Inkább gyere had mutassak valamit! - húz be az egyik olvasósarokba.
- És mi lenne az? - fordulok körbe.
- A múltkor panaszkodtál, hogy miért nincs a suliban magazin. Hát most már van - áll el mosolyogva egy állvány elől.
- Ez de király! - veszek a kezembe egy divatlapot. - De hogy győzted meg a tanár urat? - nézek rá.
- Én vagyok az egyetlen egyenlőre, aki kézben tudja ezt a helyet tartani - mutat maga köré, mire felvont szemöldökkel nézek rá. - Egyszerűen csak behozattam ezt az egészet - von vállat.
- Ez igazán cuki volt tőled - ölelem meg.
- Héj vöröske! - szól a hátunk mögül egy roppant idegesítő és ismerős ember.
- Mit akarsz Clayton? - kérdem flegmán.
- Az edzőnő üzeni, hogy előbb kezdtek, mert később dolga lesz. Amúgy mi ez a förtelem a fejeden? - kapja le rólam a szemüvegem, ami után egyből utánakapok.
- Ad vissza! - nyúlok utána de őszintén nagyon gyenge a látásom, így nem igazán tudom beazonosítani.
- Ember ez nem vicces, add neki szépen vissza - hallom meg Nick hangját, mire Clay beletűzi a szemüvegem a szoknyám szélébe. Ahogy felkapom már csak az látom, hogy Clay az ingjénél fogva emeli fel Nick-et.
- Hagyjátok abba! Egy: ez egy könyvtár. Kettő: kikezdhetnél egyszer a saját súlycsoportoddal is - mondom, mire Nick a földön köt ki. Ugyan nem vagyok az az ijedős fajta, de ez a gyökérfajzat már nem egy csajt ütött már meg tiszta erejéből, szóval igen... Kicsit beparáztam. Lassan hátra kezdtem lépkedni, de az asztalhoz értem és háttal ráestem. Megpróbáltam Jackie Chan-esen felpattanni, de valljuk be ez lehetetlen. Már épp ütött volna meg, mikor valaki ellökte.
- Köszönjük ezt a csodálatos bemutatót mind a négyüknek - tapsol lassan és gúnyosan az igazgató. - Mr. Wright és Mr. Wright, meg Mr. Hill és Miss Jackson, kérem fáradjanak az irodámba - mondja, mire mi szépen felmasírozunk az említett helyiségbe. Ez fájni fog van egy olyan sanda gyanúm...