Új blog

Sziasztok!
Tudom rég jelentkeztem és ezért bocsánatot kérek, csak nem igazán volt kedvem írni, hanyag munkát meg nem szeretnék kiadni a kezeim közül.
Szóval arról lenne szó, hogy van egy új blogom, kalandokkal, szerelemmel, a fantasztikus Jules Verne/Verne Gyula regény (Utazás a Föld középpontja felé) alapján.
Aki gondolja nézzen be :)
www.journey-centre-of-the-earth.blogspot.hu

6. Azt hiszed, megváltozott?

- Laura -

A taxi lerakott a plázánál, mivel oda beszéltem meg a találkozót Bellával. Tegnap volt a kosármeccs és szegény nagyon zaklatottan hívott fel körülbelül éjfélkor. Lassan, komótosan toporogtam ide-oda egy kis ideig, majd Bella is begurult a biciklién.
- Van jogsid, miért nem használod? - ölelem meg nevetve, ahogy leszáll.
- Ahhoz kocsi is kéne - nevet ő is, majd elindulunk a kerékpár tárolóhoz.
- Apádék beszéltek már róla azt mondtad - nézek rá, miközben ő lezárja a biciklit.
- Ja, valószínűleg érettségi ajándékként megkaphatom. Addig meg azzal a csodával száguldok - néz vissza egy pillanatra nevetve, mire én is tovább nevetek.
- Kajáljunk valamit, szombat dél van és még egy falatot sem ettem - mutatok az egyik mozgólépcső felé, mire bólint egyet. Felmentünk a gyorséttermekhez, ahol egy nagy adag sült krumpli és csibefalatok társaságában leültem egy asztalhoz. Bella perceken belül már mellettem is volt a smoothi-ával.
- Kéne vennem egy új futócipőt, meg egy magas sarkút is - ír vissza valakinek messengeren, majd rám néz.
- Érdekes párosítás - mosolygok. - A körmöshöz is be kéne ugrani, kezd lenőni a műkörmöm.
- Mehetünk. Meg akkor masszíroztatni is elugorhatnánk..
- Meg körbenézhetünk pár új ruháért is - soroljuk a dolgokat, majd egymásra nézve röhögni kezdünk.
- Akkor menjünk időpontot kérni - áll fel, ahogy befejezem a kajálást. Felmentünk a legfelső szintre, ott a masszázs szalonban két óra múlva fogadnak minket. Elmentünk cipőket venni, és megcsináltatni a körmöm, majd visszamentünk.
- Egyébként mi történt tegnap éjjel, ami úgy felzaklatott? Csak mert éjjel volt és épp aludtam és nem igazán figyeltem, na meg hadartál is - mondom hason fekve a masszázs ágyban fekszünk.
-Wrihgt.. - ejti ki lassan a szöszi nevét a száján. - Végig ő volt, aki a leveleket küldte. És tegnap a meccsen bejött hozzám az öltözőbe. De olyan fura volt.
- Nekem ő mindig fura - nevetek.
- De most máshogy volt fura. Egy szál törölközőben voltam, és szinte könyörögtem neki, hogy csókoljon meg..
- Nem kérem a piszkos részleteket köszi - állítom le röhögve.
- Hát ezaz! Nem történt semmi. Azt mondta, hogy nem akarja, hogy hülyeséget csináljak.
- Te komolyan belezúgtál Ross-ba. Bella, tényleg azt hiszed, hogy megváltozott? - hadonászok fekve.
- Nem tudom mit higgyek. Lehet esélyt kéne neki adnoauu - jajdul el a mondat végére.
- Te döntésed. Én csak a legjobb barátnőd vagyok. Viszont a helyedben kikérném Nick véleményét, ha valaki tud bármit is Ross-ról. az ő.


- Ross -

Reggel a skype hangja ébresztett. Leraktam az ágyra a laptopom, majd rányomtam a felvételre.
- Szia Ross - néz a kamerába mosolyogva Megan apám barátnője. - Mi újság veled? Rég hívtál
- Szia Megan - mosolyodok el én is. - Megvagyok. Tudod, itt a kosáridény, tanulgatok, a haverok is folyton velem akarnak lenni...
- És a csajokkal hogy állsz? - szakít félbe. Na ebbe a témába megint jól bele talált. - Volt szó valami vöröshajú szépségről.. Alakul a dolog? - kérdi, mire csak beletúrok a hajamba. - A nagy Ross Wright-nak csajproblémái vannak talán? - kérdi nevetve.
- Csak kisebb nehézségek..- húzom el a szám. - Mond csak, tudnál nekem segíteni? Kéne a tanácsod, mert tudod, te is nő vagy és Bella is az, meg hasonlók..- piszkálom a laptopom szélét.
- Nyűgözd le azt a bizonyos Bellát. Mond el neki, hogy érzel iránta. Egy nő az őszinteséget tartja a legfontosabbnak - mondja mosolyogva.
- Csak legyek őszinte? Ennyi? Talán ez menni fog - mondom elszántan.
- Na ez a beszéd! - nevet. - De most megyek, mert apád nem boldogul nélkülem  - ingatja a fejét, majd bontja a vonalat. Beszélnem kéne Bellával, de most úgy igazán. Ő az első lány, akit nem csak megfektetni szeretnék. Ő az, akit magam mellett akarok tudni, hogy más srác ne mehessen még a közelébe sem...

5. Nem tudom ki lehet... de azt hiszem kezd tetszeni

-Bella-

Az első kosármeccs utolsó negyedében járunk. Itt az öltözőben tökéletesen lehet hallani mindent. A tömeget, hogy épp kinél van a labda, mennyire vicces a kabalaállat csata, de még a kint szakadó eső is. Az októberi esők a legjobbak, ilyenkor elmarad egy csomó edzésem, mert ázik a tornatermünk. Mivel ilyenkor már nem szoktam kelleni, teljes nyugodtsággal álltam neki készülődni. Nem szeretek a suli zuhanyzójában zuhanyozni, de olyan szagom van, mint annak, aki egy hete nem fürdött. Gyorsan letudtam a saját magam áztatását, majd a törölközőt magamra csavarva a szekrényemhez mentem. Ahogy kivettem a sporttáskám, kiesett egy boríték.. helyesbítek, még egy boríték. Az elmúlt pár hétben annyi ilyen gondosan megírt levelet kaptam, hogy el lehetne velük torlaszolni a tanári ajtaját. Ezzel nincs is semmi gond, csak nem tudom, kitől jön. Mindig Ross-ot gyanúsítgatom vele, de ő rendíthetetlenül tagadja az egészet. Mondjuk nem tudom mit is várok tőle. Lehet tényleg nem is ő a "titkos imádóm", hisz ezek a levelek túlontúl kedvesek, figyelmesek és művésziek, sőt, ha lehet azt mondani, hogy kezdek az ismeretlen íróba teljesen beleszeretni, akkor kimondom, hogy "Igen! Nagyon is tetszik és kezdek belezúgni egy ismeretlen emberbe". Leültem a padra és kinyitottam a borítékot, amibe most az egyszer nem nyomtatott levél került. Talán azt akarja ez a bizonyos személy, hogy kutatni kezdjek utána.

Gondolom megint előbb meglógtál a meccsről.. És most rosszallóan ingatod a fejed, azon gondolkodva ki is lehetek.. Elagyalsz a barátnőddel azon, hogy ki ismer ennyire és ki ennyire bolondul szerelmes beléd. Tudom, hogy szeretsz sokat gondolkozni, ezért ezt a kérdést még nyitva hagyom neked kicsit. Ha látnál és megismernél lehet nem értenél igazán, így inkább gondolataim mögé rejtőzőm. 
Mert tudod jól, hogy egy férfi a szemét követve esik szerelembe, de a nő a fülét követi, és félek, hogy a levelek és a személyes szóváltásaink közömbössé teszik a hozzám irányított érzelmeidet.

- Héj Jackson! - hallom meg Ross hangját, mire felpattanok.
- Leküldtek a pályáról vagy mi? - kérdem a szekrényemhez fordulva.
- Az edző szerint pihennem kell kicsit, majd szól ha be kell dobni a győztes kosarat - nevet, mire csak a szemem forgatom. - És kíváncsi voltam egy kicsit. - lép hozzám közelebb.
- Mégis mire? - veszem ki a felsőmet.
- Többek között arra, hogy hova tűntél.. Na meg ez az aprócska törölköző is foglalkoztatott - suttogja a nyakamba, mire egy perce a lélegzetem is eláll.
- A szemedet követed mi? - kérdem, mire egy apró puszit nyom a vállam és a nyakam közötti részre.
- Te nem mondasz le erről a titkos hódoló elméletedről igaz? - szuszogja nevetve a szavakat.
- Már majdnem megtettem - fordulok lassan felé.
- Csak? - vonja fel a szemöldökét, miközben a fejem mellett támaszkodik.
- Csak pont az előbb szóltad el magad - jelenik meg egy halvány mosoly az arcomon. Nem tudom mi van velem, de olyan zsigeri boldogság tört ki belőlem hirtelen. Ezt az a srác váltaná ki belőlem, aki eddig piszkált végig mindenért?
- Tetszik, mikor mosolyogsz. Ilyenkor még gyönyörűbb vagy - tapasztja homlokát az enyémhez, de mást nem tesz. Életemben először könyörgök a szemeimmel, hogy csókoljon meg, de most nem teszi, csak eltávolodik lassan tőlem, majd a kezemen végigsimítva megáll előttem.
- Mi történt veled? Túl kedves vagy és itt lett volna az alkalom, hogy megcsókolj, de nem tetted - értetlenkedek.
- Nem akarom, hogy hülyeséget tegyél miattam - fogja meg a kezem.
- Wright! Jackson! - kapjuk fel a fejünket az edző hangjára. - Megmondtam már a véleményem az ilyen dolgokról. Wright takarodjon vissza játszani! - szól keményen, Ross egy halk sajnálom kíséretében rám néz, majd elrohan.



-Nick-


Végre megkezdődött a kosárszezon, így legalább a bátyám békén hagy egy kicsit. Mondjuk mostanában nem sokat zaklat. Minden délután bezárkózik a szobájába és ki se jön onnan, csak mikor kész a vacsora. Anya nincs itthon és körülbelül hajnali három lehet, de Ross még mindig nem jött haza. Biztos nyertek a Párducok és most valakinél nagy buli van. Ez az egyetlen pillanat, amikor nagyon bánom, hogy nem a testvérem vagyok. Ő népszerű, a csajok szétszedik és annyi haverja van, hogy árulhatná őket. Én meg kínos magányomban könyvet olvasok az éjszaka közepén.
Felültem az ágyon, majd lassan a hajamba túrtam és az órára emeltem a tekintetem. Próbáltam kivenni a sötétben, hogy pontosan mit mutat a készülék, de a bejárati ajtó felől jövő zaj megzavart. Felkeltem és kinéztem a szobából, mire Ross-al találtam szembe magam, aki érdekes módon nem matt részeg.
- Te miért vagy még fent? - szegezi hozzám a kérdést.
- Te merre jártál, hogy nem haldokolsz a piától? - kérdem vele egy időben.
- Én kérdeztem előbb - teszi karba a kezét.
- Nem tudok aludni, most te jössz - lépek ki teljesen az ajtó mögül.
- Ki vagy te, hogy számon kérj?! - viharzik el mellettem.
- Az ikertestvéred! - kiabálok utána, mire megfordul. - Most komolyan tesó, hol voltál? - kérdem tőle, mire csak sóhajt egyet. - Hogy hívják a csajt? - röhögöm el magam.
- Tudod a nevét - mondja egy mély levegővétel után, mire elkerekedett szemekkel nézek rá.

4. Ha nem Ő az... Akkor ki?

- Bella -

Anya intézkedett a kontaktlencsém ügyében még reggel, így a vastagkeretes csodát elég volt reggel a táskámba csúsztatnom. Gyorsan kikaptam a szekrényemből egy fekete bőr miniszoknyát és beletűrtem a fehér ujjatlanom, majd felkaptam a fekete tornacipőm és a nyakamba akasztottam egy nyakláncot. A tükör elől ellépve majdnem keresztül estem Ellington-on, mire egy sor káromkodás után felkaptam és megölelgettem. Lementem reggelizni, mert anya már vagy ötször szólt, hogy szörnyű állapotban fogom találni a müzlimet, ha nem húzom le a seggem a konyhába kb most. Leraktam a rózsaszín tokban díszelgő telefonom az asztalra és elkezdtem tömni a fejembe a gyümölcsös csodát, ami a tányérban volt. Reménykedek, hogy a második napom jobban sikerül, mint a tegnapi. Nem szeretnék megint az igazgatóiban ücsörögni. Apropó... Meg kéne köszönnöm Ross-nak, hogy nem hagyta azt, hogy laposra verjék a vörös fejemet. Kínos lesz, roppant megalázó és emellett minden büszkeségemet elveszítem. Vagyis azt már elveszítettem azzal, hogy hagytam átfutni a gondolatot a fejemen, miszerint egész aranyos volt Ross-tól, hogy megmentett. Nem azt mondom, hogy most dúl a szerelem, csak azt, hogy ehhez hozzá tudnék szokni.
De ha most nem kapkodom a lábaim, akkor megint lekésem a buszt. Úgyhogy beraktam a mosogatógépbe a tányérom, lehúztam a narancslevemet, majd felkaptam a táskám és kimentem a buszmegállóba. A busz pár percen belül meg is érkezett, én pedig "kicsattanó" örömmel felszálltam rá és leültem hátulra. Fülembe helyeztem a fülhallgatóm és bekapcsoltam az első számot, amit megtaláltam. Alig hogy lement a szám, valaki mellém huppant. Kikapcsoltam a zenét és megöleltem Laurát.
- Te hogy bírod ezt ki? - néz körbe keservesen a buszon.
- Nem veszek róla tudomást, hogy hol is tartózkodok - feleltem nevetve. - Viszont hogy-hogy busszal jössz? - nézek rá értetlenül, mire csak sóhajt egyet.
- Melyik kocsitok robbant le? - kérdem szem forgatva.
- Apáé... - húzza el a száját.
- Hát akkor gondolom ezt a hetet már a sárga limuzinon húzod ki - röhögök, mire oldalba könyököl. - Au, a vesém azért maradjon már meg - mondom, mire ő is elneveti magát. Még egy pár helyen megálltunk, majd beértünk a suliba. A szekrényemet kinyitva rögtön kiborult egy levél, meg egy tábla csoki. Felveszem, majd kinyitom a borítékot. "Remélem a mai edzésen még látlak". Mi az isten ez? Fogadni mernék, hogy ezt is egyetlen egy személy küldte...
- Ross? - fordulok hirtelen a mellettem álló srác felé.
- Bella? - kérdez vissza röhögve. - Hiányolom a vastagkeretes csodát a fejedről.
- Nagyon viccesnek hiszed magad igaz? - fintorgok, miközben becsukom a szekrényem és elindulok a terem felé.
- Én tudom, hogy az vagyok - jön utánam. - Egyébként szerintem azzal is csinos voltál - mondja, mire megállok és ránézek. - Mi ez a fej szerkezet? - próbál olyan fejet vágni, mint én.
- Csak.. Na egyszerűen furcsa, hogy ilyen kedves vagy. Nem cseréltetek ruhát Nick-kel? - méregetem.
- Ezek az izmok nem férnek bele abba szűk ingbe - emeli fel a kezét, hogy befeszítsen.
- Na már biztos, hogy te Ross vagy - ingatom a fejem, majd újra elindulok. Beérve a terembe levágódtam a pad tetejére és magam mellé raktam a töri cuccom. Csak néztem ki a fejemből, mikor a drága szőke megint feltűnt. Csak engem irritál, ahogy minden csajt körbeölelget?
- De morci ma valaki - ül le a mellettem lévő helyre nevetve, mire csak fej ingatva elnézek felette. - Az mi? - veszi el mellőlem a borítékot. Mintha nem tudná mi az, hiszen tőle kaptam.
- Pontosan tudod, hogy mi az - ülök le a székre.
- Én ugyan nem - emeli fel védekezőn a kezét. - De ahogy elnézem valakinek titkos imádója van.
- Akivel pont egy edzésre járok. Ugyan már Ross, valld be hogy te vagy az - nézek rá.
- Miért mondanám, ha nem én vagyok az? Egyébként meg majd meglesem én azt nagy hódolót délután - dől hátra. Ha nem tőle kaptam, akkor kitől?


- Nick -

A bátyám egy reménytelen eset. A szekrénybe dobott levéllel már én sem próbálkozok. Olyan nehéz lenne Bellával őszintén beszélni? Csak közölje vele, hogy bírja, és ha kikosarazza, akkor lépjen tovább. Tudom, hogy Bella is bírja ezt a szerencsétlent, de egyszerűen túl elfoglalt, hogy foglalkozzon vele. Na meg Ross parasztsága is egy kizáró ok lehet. Mondjuk most legkevésbé sem izgat a testvérem szerelmi élete, viszont az annál inkább, hogy ma megkapjuk a történelem beadandót, amit nem szeretnék elrontani, mert a jegyemet komoly arányban befolyásolja.
- Nick! - hallom meg Laura hangját a folyosó túl feléről. Felé fordulok, hogy mondhassa amit szeretne. - Tudod, hogy ki kapta lehető legjobb tanulótársat? - mosolyog.
- Ugye én kaptam és ugye te vagy? - kérdem sóhajtva.
- Pontosan. Szóval, ha majd neki akarsz kezdeni, akkor hozzám menjünk, mert az nekem kényelmesebb - mondja. Azta, hogy oda ne rohanjak. Bírom Laurát, de ez a "gazdag vagyok" stílus nem áll jól neki.
- Ahogy neked megfelel - vonok vállat. Bementem a terembe, majd utánam nem sokkal a tanár is bejött. A csengő hangjára mindenki leült és majdnem síri csendben figyeltünk. A tanárnő végignézett rajtunk, majd előkapott egy lovagcsizmát. Hogy miért pont a lábbelit választotta azt nem tudom, de egész viccesen nézett ki, ahogy a kezében tartja.
- Páronként húztok egy cetlit. A cetliken rajta vannak a feldolgozandó témák, amiket a félév előtti utolsó történelem óráig mindenkinek le kell adnia! - mondja, majd körbeindult a csizmával a kezében. Tuti Arthur király lesz a téma. Végig ment az osztály szinte teljes létszámán, majd megállt Ross és Bella között, akik egyszerre nyúltak be, majd zavartan egyszerre is húzták ki a kezüket.
- Húzzál csak te - int Ross, mire Bella ideges mosollyal az arcán kihúz egy papírdarabot.
- "Sport Camelot-ban" - olvassa fel Bella.
- Szép kis téma - gondolkodok hangosan, mire mindenki felém néz.
- Akkor most Mr. Wright húzzon - lép mellém a tanár, mire belenyúlok a csizmába és húzok.
- "Szerelmi háromszög Camelot-ban" - mondom unottan.
- Tudják érdekes történet ez. Ahogy a Arthur-t az a két ember veri át, akikben a legjobban bízik. Ahogy Ginerva és Lancelot vonzalma kialakul.. egészen megható történet lett belőle....

3. Felfüggesztés! Avagy megúsztuk?

- Ross -

- Most bajban vagyunk? - kérdi halkan Clay. Ezt a gyereket le fogom egyszer ütni. Komolyan, inkább beiratkozok box-ra, csak hogy megverhessem. És a nagyobb gáz, hogy ha anyám meghallja, hogy még Nick is az igazgatóiba kötött ki, akkor búcsút mondhatok a kocsimnak. Nem is beszélve arról, hogy mind a négyünket felfüggeszthetnek. Vagyis Bella még idegesebb lesz, Nick elás a kertben, Clay pedig jól kiröhög. De ami még a felsoroltaknál is rosszabb az az, hogy akkor nem játszhatok a bajnokságon.
- Nem, csak te leszel bajban, ha felfüggesztenek minket! - néz fenyegetően Bella Clayton-ra. Ahogy felértünk az igazgatói elé már mehettünk is be.
- Na meséljenek! - mondja az igazgató, mire mindannyian egyszerre beszélni kezdünk, erre csak feláll és az ölembe dob egy aprócska névtáblát. - Akinél ez van, az beszél! - mondja majd leül. Hát akkor kezdjünk bele. De ahogy nyitottam volna számat Clay kikapta a kezemből a kis tárgyat és krákogott egy sort.
- Nos, drága Igazgató úr! Az egész úgy történt, hogy békésen olvasgattam a könyvtárban, mikor Bella idegesen betrappolt és Nick-kel kézen fogva kötekedni kezdtek. Ekkor jött Ross, aki azt hittem segít nekem, mint jó barátjának, de nem így lett, ő is ellenem fordult, így már hárman ütöttek - meséli a kamu sztorit, mi meg csak tátott szájjal nézünk rá.
- Megkaphatom? Köszi! - kapja ki Bella a kezéből tárgyi felhatalmazást.
- Tudja, ez igazából úgy volt, hogy bementem a könyvtárba és Clayton utánam érkezett, és ő kezdett kötekedni velem és...
- Még egy Mr. Wright verzióra van időm, szóval melyikük mondja el az igazat? - szakítja félbe az igazgató Bella-t, majd ránk néz. Nick-kel egymásra nézünk, majd Nick magára mutat, hogy majd ő intézi. Most az egyszer megbízom benne, de ha bajba kever...
- Szóval az úgy történt, hogy... - veszi a kezébe a névtáblát. - Megbeszéltem Bella-val, hogy az edzése előtt feljön a könyvtárba. Talán csak annyit időzött velem, míg megmutattam neki a könyvtár legújabb részét, aztán jött Clay, hogy szóljon Bella-nak a korábban kezdődő edzésről, aztán lekapta róla a szemüvegét, én pedig szóltam, hogy adja neki vissza. Erre nekem támadt, majd utána Bella-nak, aki elesett, és Clay nem túl férfias módon megakarta ütni, de jött Ross és félre lökte. Gondolom engem nem gyanúsított verekedéssel, viszont el kell hogy mondjam, Bella csak az áldozat volt és Ross a megmentő, Clayton pedig... Hát gondolhatja, ő volt a felbujtó - fejezi be monológját az öcsém.
- Ez esetben... - áll fel az igazgató, majd előszed egy papírt, ráfirkant valamit, majd átnyújtja Clay-nek. - Ezennel felfüggesztem a hétre! Pedig még csak év eleje van... Több ilyet ne produkáljon Mr.Hill! - mondja, majd kinyitja az ajtót, jelezve azt, hogy mennünk kéne. Felkeltünk a székekről és persze az a jómadár elsőként trappolt ki a helyiségből, mondjuk most én is menekültem, ahogy csak lehet, de még mielőtt a lépcsőhöz értem volna utánam szóltak.
- Ross! - hallom meg Bella hangját, mire hátra kapom a fejem, ő pedig csak unott fejjel az igazgató felé biccent.
- Mr.Wright, aztán győzzenek a Párducok - hajít felém egy kis kosárlabda szerű gumilabdát. Elkapom, majd biccentve tovább megyek. Ahogy beérek a tesiterembe a srácok a nyakamba vetődnek.
- Hol voltál haver? Már azt hittük új kapitányt kell keresnünk - röhög csapattársam, pont mikor Bella is belibben mellettem. - Többet nem is akarok tudni... - vigyorog, mire hasba ütöm egy kicsit. Elkezdtük az edzést, vagyis én kezdtem el, a többiek csak folytatták. Közben a lányok mellettünk gyakorolták az első meccsre szánt koreográfiát.


-Laura -

- Gyerekek, megérkezett Laura! - konferál fel széles mosollyal az arcán a dadus.
- Sziasztok! - megyek be, majd leülök a kis zöld székre és előveszek három könyvet. - Na, ma mit szeretnétek hallani? - kérdem mosolyogva, mire össze-vissza kezdték el sorolni a három könyvcímet, és a legjobb, hogy a legtöbb gyerek egy időben kiabált. Vagyis a mondottakból egy halvány mondatfoszlányt sem értettem. Szóval kiegyeztünk az egyetlen hercegnős történetben. Én esküszöm próbáltam úgy olvasni, hogy ne aludjak be rajta nyitott szemmel, de egyszerűen nem ment. A végére már úgy olvastam, hogy se a gyerekeket, se engem nem érdekelt a sztori vége.
- És akkor most a sárkány egye meg a hercegnőt a herceggel együtt, és éljenek boldogan a sárkány gyomrában. VÉGE! - szólal meg egy kisfiú, mire elismerően nézek rá. Rá kellett jönnöm, hogy ezt se nekem találták ki, szóval maradok az adomány és az aláírás gyűjtésnél, ne meg persze elmegyek anyámék jótékonysági rendezvényeire. Időközben kiszabadultam a kölykök közül és hazaindultam. Majdnem teljesen egyenes úton mentem végig, csak lekanyarodtam venni egy csokisshake-et. Talán nem kéne gyalog mennem egészen a kertvárosig, szóval fogok egy taxit. Ez beletelt egy jó tíz percbe, de ahogy bepattantam a kocsiba már tudtam, hogy lassan de biztosan otthon vagyok. Elhadartam a címet, mire a taxis visszakérdezett, én pedig mondhattam el újra, már meg sem lepődök magamon. Ahogy beállt a taxi a házunk elé fizettem és kiszálltam. Beérve ismét csak egy papírfecnit találtam az ágyamon. "Értekezletünk van, este jövünk. Kaja a hűtőben, csináld meg a házid és húzd fel az ébresztőd! Puszi: Anyu, Apu". Már nem is érdekel, az viszont igen, hogy milyen kaja van itthon, mert éhen halok. Táskámat a sarokban hagyva rohantam le a szobámból a konyháig, ahol kinyitottam a hűtőt és... Sushi?! Főtten, sülten, mindenhogyan utálom a halat, nemhogy nyersen. akkor marad a "B" terv, vagyis a nutella. Rápakoltam az üveg finomságot egy tálcára, két szelet kenyér és egy tál eper, valamint színes díszítő cukorka társaságában, majd felmentem és leraktam az ágyamra, amíg előszedtem a tanulnivalóim. Mivel ez még csak az első nap volt, így csupán matek házit kell írnom, meg spanyol szavakat tanulnom. Ránéztem a telefonom órájára, ami délután öt órát mutatott. Akkor még várok egy órát és aztán hívom csak fel Bella-t, hogy segítsen a matekba, addig meg megtanulom a szavakat. Kinyitottam a szószedetem, majd egyből be is csuktam, ahogy megláttam a "Sacapuntas"... Szerintem ráérek még erre.


- Nick -

Anyámnak el se mertem mondani, hogy ma az igazgatóiban jártam, mert még a végén engem esznek meg Ross-sal vacsorára. Inkább csak felmentem jó gyerek módjára megírni a házimat. A matekkal percek alatt készen lettem, mint úgy általában, a spanyol szavak meg már nem okoztak gondot. A telefonomat nyomkodva feküdtem az ágyon, mikor az egyik sulis haverom Joey rám írt.
Joey: "Te egy kicsit sem tartasz a bátyádtól?"
Én: "Az az egészséges félelem, hogy lecsap megvan, de különben nem. Miért kéne?"
Joey: "Egy csajjal vagy jóban az is az a lány, akit a bátyád bír. Én a helyedben tartanék tőle"
Én: "Ha annyi esze van, hogy másik fele felé forduljon, akkor így jártam"
Ahogy elküldtem az utolsó mondatot, az emlegetett bal felem berontott a szobámba.
- Üdv újra itthon bátyus! Tudod kopogni még mindig szokás. Mi van, ha éppen egy csajjal vagyok itt? - nézek rá felháborodottan.
- Tudod, teljesen komolyan lehet téged venni ilyenkor. De hogy te és csaj? Ez poénos - röhög.
- Drága izzadt testvérem, nyögd már ki, hogy mit akarsz! - pattanok fel, mire vállamnál fogva leültet, majd ő is leül mellém.
- Csak szeretném megköszönni... - erőszakolja ki magából a szavakat. - Hogy jó színben tüntettél fel.
- A testvérem vagy, ez alap dolog volt tőlem. És neked fontos a bajnokság és Bella is. Most egy hősnek tart, használd ki - mosolyodok el.
- Még egyszer kösz - vereget hátba, majd feláll és az ajtó felé indul. - De ha ezt bárkinek elmondod, akkor... - fordul vissza egy pillanatra.
- Akkor se, ha kényszerítenek - röhögök, majd csak az ajtó csukódást hallom.

2. Te erre tetted fel az életed igaz?

- Laura -

A hetedik óra csengője ébresztőórának is elmehetne, mert gyönyörűen átaludtam a dráma órát. Jól lenne, ha valaki emlékeztetne, miért is van ilyen óránk. Semmi értelme, körülbelül olyan mint a tesi, csak arra jó, hogy ellógjon róla az ember. De a jó hír, hogy nem sokára mehetek haza, mert már csak egy tesim van. Bár most ecseteltem, hogy ellóghatnák róla, de a tanárral azért közlöm, hogy még élek, csak ezentúl is kihagyom az óráinak egy részét. Lementem az öltözőbe, ahol a csajok harmada sminkelt, egy másik harmada látványosan szenvedett, a harmadik harmad pedig valamilyen sportoló. Felvettem azt a csodálatos kék rövidnadrágot, meg a fehér pólót és felkötöttem a hajam. Na most van az, hogy ha már átöltöztem, akkor kíméljenek meg.
- Mi tart ilyen sokáig?! A zombik gyorsabban mozognak, mint maguk! - jön be a tanár. Egyébként pont ő mondja, mikor a legutóbb is kiment az órájáról egy perce, aztán elfelejtett visszajönni.
Na mindegy is. Bementünk a terembe, ahol a srácok már a padon ücsörögtek.
- Mr. Case, ugye nem rögtön kötélmászással akar kezdeni, mint tavaly? - néz reménykedve Nick.
- A szemüveges Wright úgyse csinálja meg, akkor nem mindegy? - vonja fel a szemöldökét a tanár. - De igaza van, idén egy kis csapatjátékkal kezdünk, mivel a fiúk és a lányok együttműködése borzasztó. Üljenek egymás mellé! - mondja, majd elkezd egytől négyig számolni, és ezt addig folytatja, amíg el nem fogyunk. - Az 1, 2 sorszámot viselők a jobb, a 3, 4-esek a bal oldalamra mennek. Minden fiú választ az ellenkező oldalról egy lányt! Lányok, nem fogadok el nemleges választ senkitől! - jelenti ki, majd félre áll.
- Laura, kivel vagy? - hallom meg Nick hangját a hátam mögül.
- Még senkivel - vonok vállat.
- Akkor lennél velem? - kérdi kissé félénken. Szerintem nem egy a génállományuk Ross-al, ez annyira nem Wright-os viselkedés.
- Persze - mosolyodok el halványan, majd félreállok vele, mire Bella a hátam mögé bújik. - Te meg mit csinálsz? - nézek rá kérdőn.
- Nem akarok Wright-tal párba kerülni - válaszolja, mire az említett személy már kiáltja is a nevét. - Valaki engem odafent nagyon utál - néz a plafon, vagyis az ég felé.
- Jackson! - szól még egyszer Ross, mire Bella vonakodva előmászik. - Á, a tökéletes páros össze is állt. Akár kezdhetjük is! - ragadja meg a karjánál fogva. Mikor már mindenki megtalálta a párját Mr. Case felpattant és elkezdte magyarázni a játékot, amit már legalább ötvenszer játszottunk. Felálltunk a kidobóshoz, amiben a lányok csak lányokat tudnak kidobni, a fiúk meg csak fiúkat, és az ellenkező nem védi a másikat.
Hozzá kell tennem, hogy egész jól bírtuk, kemény tíz percig! Ahogy Ross seggbe dobott kiestünk, így leültünk és néztük a játékot.
- PATTANT! - kiáltja Bella, ahogy a falról lepattanó labda eltalálja Ross lábát. Ők legalább élvezik a játékot, legalábbis Ross tutira, mert Bella ennél közelebb nagyon nem is lehet hozzá.
A padon a mellettünk lévő hely lassan megtelt és Bella-ék már az utolsó párt is kidobták, szegény csaj nem számított ilyen erős fejre mért ütésre.
- Akkor most a nyertes pár egymás ellen, az egész teremben szabadon mozoghattok! - mondja a tanár, majd feldobja a labdát, amit Ross el is kap. Becélozza Bella-t és lő, mire az egy gyors forgással kikerüli a labdát.
- Csak ennyit tudsz? - cukkolja a vöröske a szöszkét, majd felkapja a labdát a földről. Ránéz Ross lábára, majd a mellkasa magasságában eldobja a labdát, amit az ellenfél könnyűszerrel kikerül.
- Ch... Annyira sablonos technika - túr bele a hajába nevetve.
- Szerintem ez még sokáig el fog tartani - motyogja Nick. És mint mindig, most is igaza volt, mert ezt a végeláthatatlan agyhúzást csengetésig csinálták. És még csak nem is sikerült kidobniuk egymást. Na ezért nincs semmi értelme a tesióráknak...


- Bella -

Már kezdek lefáradni a mai naptól, még egy ilyen tesi és hasonlóan reagálok, mint Ross a matekdogára. Pedig tudhatná, hogy a meglepetés dolgozat sose meglepetés és hogy mindig a kész feladatokat diktálja le a tanárnő, de nem baj... Én "szerencsés" pedig most öltözhetek át abba a szörnyű szoknyanadrágba és haspólóba, amit az edzőnő csak egyenruhának szólít. Nagyon, de nagyon borzasztóan szörnyű. Na jó azért ennyire nem, de már majdnem megközelíti ezt az értéket. És mivel van még 45 percem a kezdésig, így bemegyek a könyvtárba Nick-hez.
- Hova-hova? - áll elém Destiny a kis sleppjével. - Várj, ne válaszolj! - int le, még mielőtt bármit tehetnék. - Tudod igazán tudhatnád, hogy hol van a helyünk ebben a suliban - teszi karba a kezét.
- Attól még hogy népszerűek vagyunk, még nem vagyunk szívtelen libák - nézek fenyegető tekintetébe.
- Mióta barátkozik a macska a kutyával? Régen csak mi számítottunk, és én vissza akarom kapni az egyetlen, igaz és kegyetlen legjobb barátnőmet - ragadja meg a kezem.
- Soha nem süllyedek a szintedre. Még egyszer nem - ingatom a fejem, mire erőteljesen ellöki magától a kezem.
- Tudod felcsaptam jósnak... És már látom is a jövőt, Egy szőke, kedves, okos srác törött szemüvege hever a fiú WC padlóján és szegény alig lát a víztől - nevet gúnyosan. - Jegyezd meg! Vagy velem, vagy ellenem. Lehet te vagy a népszerűbb, de ez jelen pillanatban semmin nem változtat - vonja meg a vállát.
- Te erre tetted fel életed igaz? Hogy tönkretegyél másokat, de ezúttal emberedre találtál! - lököm félre, majd felsietek a könyvtárba. Nem tudom felfogni, hogy mi egyszer barátok voltunk. Lehet én is ilyen kegyetlennek tűnök mások szemében? Jó, ennyire biztosan nem.
- Héj, jól vagy? - kapja el a kezem Nick, aki mellett simán elrohantam.
- Mi? Ja persze - térek magamhoz. De ő csak felvont szemöldökkel néz rám, pontosan tudja, hogy valami foltot hagyott bennem.
- Ross megint paraszt volt? - néz rám aggódva, mire akaratom ellenére is elmosolyodok.
- Ő mindig paraszt, de nem vele van most bajom, hanem azzal a a rózsaszín fürtös boszorkánnyal - sóhajtok.
- Mi bajod a rajztanárral? - néz rám pöszén, de elneveti magát. - Ne foglalkozz Destiny-vel. Inkább gyere had mutassak valamit! - húz be az egyik olvasósarokba.
- És mi lenne az? - fordulok körbe.
- A múltkor panaszkodtál, hogy miért nincs a suliban magazin. Hát most már van - áll el mosolyogva egy állvány elől.
- Ez de király! - veszek a kezembe egy divatlapot. - De hogy győzted meg a tanár urat? - nézek rá.
- Én vagyok az egyetlen egyenlőre, aki kézben tudja ezt a helyet tartani - mutat maga köré, mire felvont szemöldökkel nézek rá. - Egyszerűen csak behozattam ezt az egészet - von vállat.
- Ez igazán cuki volt tőled - ölelem meg.
- Héj vöröske! - szól a hátunk mögül egy roppant idegesítő és ismerős ember.
- Mit akarsz Clayton? - kérdem flegmán.
- Az edzőnő üzeni, hogy előbb kezdtek, mert később dolga lesz. Amúgy mi ez a förtelem a fejeden? - kapja le rólam a szemüvegem, ami után egyből utánakapok.
- Ad vissza! - nyúlok utána de őszintén nagyon gyenge a látásom, így nem igazán tudom beazonosítani.
- Ember ez nem vicces, add neki szépen vissza - hallom meg Nick hangját, mire Clay beletűzi a szemüvegem a szoknyám szélébe. Ahogy felkapom már csak az látom, hogy Clay az ingjénél fogva emeli fel Nick-et.
- Hagyjátok abba! Egy: ez egy könyvtár. Kettő: kikezdhetnél egyszer a saját súlycsoportoddal is - mondom, mire Nick a földön köt ki. Ugyan nem vagyok az az ijedős fajta, de ez a gyökérfajzat már nem egy csajt ütött már meg tiszta erejéből, szóval igen... Kicsit beparáztam. Lassan hátra kezdtem lépkedni, de az asztalhoz értem és háttal ráestem. Megpróbáltam Jackie Chan-esen felpattanni, de valljuk be ez lehetetlen. Már épp ütött volna meg, mikor valaki ellökte.
- Köszönjük ezt a csodálatos bemutatót mind a négyüknek - tapsol lassan és gúnyosan az igazgató. - Mr. Wright és Mr. Wright, meg Mr. Hill és Miss Jackson, kérem fáradjanak az irodámba - mondja, mire mi szépen felmasírozunk az említett helyiségbe. Ez fájni fog van egy olyan sanda gyanúm...

1. Hogyan fuseráljuk el az első tanítási napot

- Bella -

Én így nem megyek sehova! Úgy nézek ki, mint egy oroszlán, akit megcsapott a 220W. Mert én hülye vizes hajjal feküdtem le az igazak álmát aludni. A buszt tuti, hogy lekéstem, a hajam állapotát már körülírtam és kénytelen leszek a suliban reggelizni, vagyis ez ismét egy szörnyű szeptember 1-je. Egyébként a legjobbat még nem is említettem... El fogyott az a nyamvadék kontaktlencsém! Csodálatos lesz szemüvegben besétálni a suliba, mert olyan vak vagyok, mint három denevér.
"You got that James Dean day dream look in your eyes, and I got that red lip classic thing that you like..." hallatszik az új kedvenc dalom refrénje, mire felkaptam a telefonom az éjjeli szekrényemről.
- Bella mobilja, itt Bella beszél - szólok bele, majd elindulok vissza a tükörhöz. És mit csinálok? Na egy tipp? Hát belerúgok a szekrényem szélébe! Magamban ordítok, kapálózok és sírok, de kívül csak a fülemen a telefonnal ugrálok, mint valami retardált.
- Merre vagy?! Itt ülök bent már vagy 7 perce, TELJESEN EGYEDÜL! - hallom meg Laura hangját a vonal túloldaláról. Csak egy kicsit ideges, még menthető a helyzetem.
- Mindjárt indulok, majd járatos busszal megyek - kapcsolom be a hajvasalóm.
- De mit csináltál eddig? - kérdi.
- Elfogyott a kontaktlencsém, a hajam mint a villanyszerelőnknek és most rúgtam bele a szekrénybe... Szerinted mit csináltam? Biztosan átfestettem rózsaszínre Ellington-t! - forgatom a szemem. Igaz teljesen potyába, mert úgy se látja a mimikámat.
- Húha, gáz egy reggel... De attól még siess légyszi! - teszi le a válaszomat meg se várva. Laura ilyenkor olyan, mint valami hercegnő. Ha nem ugyan ezt művelném én is, mikor fordított helyzet van, akkor már lecsaptam volna egy szívlapáttal.
Igyekeztem minél gyorsabban elkészülni, mikor anya kiabált fel. Mivel nem értettem pontosan, hogy mit mond így csak felkaptam a szemüvegem és a táskám, majd lerohantam a lépcsőn.
- Tessék? - kérdem, mielőtt teljesen leérek.
- Az egyik osztálytársad érted jött - mondja, mire nekem még az állam is leesik. Ki az az elvetemült, aki idáig merészkedik? Hát... Erre rögtőn választ is kaptam, ahogy az ajtó felé pillantottam.
- Wright? Te mit..?
- Láttalak mocorogni a szobádban, ahogy erre hajtottam és gondoltam, mehetnénk együtt. Amúgy szexi szemüveg - mosolyog, mintha szent lélek lenne. Nem akartam, hogy a szüleim kérdezősködni kezdjenek, így gyorsan kitoltam az ajtón.
- Nem szállok be egyik apádtól kapott sportkocsidba sem! - jelentem ki, majd elindulok.
- Tudod legközelebb csak fél óra múlva indul busz. Pont lekésed az első órát és pont nem engednek be a saját csapatodhoz játszani a késés miatt - vigyorog rám.
- Az öcséd még mindig szimpibb... - mondom, majd beszállok a kocsija anyósülésére.
- Egyébként, mit bírsz rajta? - kérdezi fintorogva, mikor már félúton járunk.
- Azt, hogy ő nem te vagy - mondom flegmán.
- Ne aggódj őt is elfogom rontani, mert anyámhoz kell költöznöm, amíg épül az új házunk - nevet.
- Inkább ragaszthatna rád ő egy kis jó modort - mosolygok erőltetetten. Beszélgetésünk alatt meg is érkeztünk a sulihoz, így sebesen kipattantam. Még egyszer megnéztem a szemüveges fejem, így a nyitott tetős kocsikázás után, a telefonomba, majd vettem egy mély levegőt.
- Még mindig csodálatosan nézel ki. És így egész okosnak is tűnsz - hallok meg egy ismerős, kedves nevetést a hátam mögül. Ismertem ezt a hangot, hisz már megnevetettet, vigasztalt és magyarázott is nekem a tulajdonosa.
- Köszönöm Nick - mosolyodok el. - Van kedved velem nyitni az évet? - kérdem az ajtóra pillantva.
- Nagyon szívesen, de természetellenes lenne. Mi lesz a sulis rendszerrel? Fontos az anarchia. De a könyvtárban megtalálsz, ha ráunsz a menőkre - nevet.
- Olyan nem lesz öcsi! Törődj bele - ront közénk Ross, majd bemegy.
- A könyvtárban. Edzés előtt benézek - adok egy puszit az arcára, majd besétálok. A szokás valahogy megmaradt... A tömeg elhallgat, ahogy belépek és csak csodálva néznek rám.
- Mi az a szemüveg? - hallok meg egy bunkó beszólást.
- Most már ez a menő! Szóval le lehet akadni a témáról - oltja be a beszóló csajt Ross. Na ezen még én is meglepődtem hirtelen. De nem tudtam sokáig csodálkozni, mert csengettek. A szekrényemhez rohantam, de mire kivadásztam a matek könyvemet, már mindenki a termében volt. Megkerestem az első órám helyszínét és bementem, mire mindenki felkapta a fejét.
- Elnézést a késésért! - mondom, majd indulnék Laura mellé, de a tanár megállít.
- Üljön le kérem Mr. Wright mellé! - mondja, mire bólintok egyet és elindulok Nick mellé. - A másik Mr. Wright mellé menjen! - mondja, mire Ross felé pillantok, aki kihúzza maga mellett a széket. Hú, de jó nekem! Levágódtam a padba és megpróbáltam kizárni a mellettem tanyázó förtelmes személyt. Megjegyezném ez nem jött össze...


- Nick -

Most kezdtem el igazán sajnálni Bella-t. A bátyám mellett ülni a világ legrosszabb dolga, főleg, ha az adott személyünk túlságosan utálja vagy bírja a mellette lévőt. Szegény lány, jó kis éve lesz ilyen padtárssal..
- Mr. Wright! Vagyis Nick, na mindegy, jöjjön ki a táblához! - szólít fel a tanár, mire kiesve a padomból kimegyek a táblához. - Írjon fel egy másodfokú függvényt! - adja ki a parancsot, mire én engedelkedelmeskedek. Amint felkerült a szám és betűsorozat a táblára a tanárnő intett, hogy üljek le, majd kizavarta a Laurát, hogy írja fel a megoldást.
- Tudja tanárnő... - kezd bele mondandójába Laura, mikor már vagy tíz perce nézte a táblát. - Én ezt már tavaly évvégén sem értettem - nevet fel keservesen. Hát igen, nagyjából ez zajlik a legtöbb matekon.
- Wright, jöjjön ki... - sóhajt a tanárnő, mire Ross is kiballag a táblához. Na ez egyre érdekesebb.
Meggyőződve arról, hogy drága bátyám mindenhogy beégeti magát, hátra dőltem a székemen és kissé gonosz, de roppant elégedett mosoly ült ki az arcomra. Alig hogy elkezdte a két zseni a feladat megoldását, megszólalt a csengő.
- Holnapra összeállítom a feladatokat a csoport munkára. Mindenki a padtársával fog dolgozni! - mondja a tanár.
- De a matek csoport munkát, hogy...? - néz pöszén az egyik srác.
- Ja, ez a másik tantárgyam lesz. Történelemből kell megoldani a feladatokat a félév végéig. Mindent pontosan ki kell dolgoznotok és most elég időtök is lesz, mivel az igazgató helyettes asszony szólt, hogy a kosár idény alatt ne kínozzam a profikat. Nem is értem... - mondja, de már mindenki fél lábbal máshol van.
Elmentem a szekrényemhez és kiszedtem a dolgaimat, amik a következő bioszra kellenek. Ahogy kivettem a könyveimet, valaki becsapta az orrom előtt az ajtót. Hirtelen a focisták csapatának fele nézett velem szembe. Valahogy érzem, hogy ez egy cseppet fájni fog....


- Laura -

- Ezt megint jól megszívtad - mondom, ahogy Bella mellett sétálok.
- Egyszerűen nem tudom elhinni! Miért kell?! Ah, mindegy is! - dühöng.
- Ne foglalkozz vele! Csak gondolj bele, hogy mennyi gimis bulink lesz, és a bálok. Nem sokára itt a Halloween-i maszkabál, aztán a karácsonyi bál, a félévzáró, Valentin napkor is tutira lesz valami, a tavaszi virág bál, aminek szépségversenyét tuti te nyered, akkor még ott a szallagavató és az évzáró - ecsetelem, mire valamilyen szintű megnyugvást fedezek fel az arcán. - Tényleg, van kedved eljönni velem felolvasni a gyerekeknek? - dobom fel az ötletet.
- Kedvem az lenne, de már ma is lesz pom-pom és kosár edzés - mondja egy picit letörten.
- Akkor majd valamikor bepótoljuk - mosolygok, majd kinyitom a szekrényem. Fordulok hátra, hogy még valamit mondjak, de Bella sehol sincs. Az eltűnés mestere, vajon miért nem lepődök meg...