-Bella-
Az első kosármeccs utolsó negyedében járunk. Itt az öltözőben tökéletesen lehet hallani mindent. A tömeget, hogy épp kinél van a labda, mennyire vicces a kabalaállat csata, de még a kint szakadó eső is. Az októberi esők a legjobbak, ilyenkor elmarad egy csomó edzésem, mert ázik a tornatermünk. Mivel ilyenkor már nem szoktam kelleni, teljes nyugodtsággal álltam neki készülődni. Nem szeretek a suli zuhanyzójában zuhanyozni, de olyan szagom van, mint annak, aki egy hete nem fürdött. Gyorsan letudtam a saját magam áztatását, majd a törölközőt magamra csavarva a szekrényemhez mentem. Ahogy kivettem a sporttáskám, kiesett egy boríték.. helyesbítek, még egy boríték. Az elmúlt pár hétben annyi ilyen gondosan megírt levelet kaptam, hogy el lehetne velük torlaszolni a tanári ajtaját. Ezzel nincs is semmi gond, csak nem tudom, kitől jön. Mindig Ross-ot gyanúsítgatom vele, de ő rendíthetetlenül tagadja az egészet. Mondjuk nem tudom mit is várok tőle. Lehet tényleg nem is ő a "titkos imádóm", hisz ezek a levelek túlontúl kedvesek, figyelmesek és művésziek, sőt, ha lehet azt mondani, hogy kezdek az ismeretlen íróba teljesen beleszeretni, akkor kimondom, hogy "Igen! Nagyon is tetszik és kezdek belezúgni egy ismeretlen emberbe". Leültem a padra és kinyitottam a borítékot, amibe most az egyszer nem nyomtatott levél került. Talán azt akarja ez a bizonyos személy, hogy kutatni kezdjek utána.
Gondolom megint előbb meglógtál a meccsről.. És most rosszallóan ingatod a fejed, azon gondolkodva ki is lehetek.. Elagyalsz a barátnőddel azon, hogy ki ismer ennyire és ki ennyire bolondul szerelmes beléd. Tudom, hogy szeretsz sokat gondolkozni, ezért ezt a kérdést még nyitva hagyom neked kicsit. Ha látnál és megismernél lehet nem értenél igazán, így inkább gondolataim mögé rejtőzőm.
Mert tudod jól, hogy egy férfi a szemét követve esik szerelembe, de a nő a fülét követi, és félek, hogy a levelek és a személyes szóváltásaink közömbössé teszik a hozzám irányított érzelmeidet.
- Héj Jackson! - hallom meg Ross hangját, mire felpattanok.
- Leküldtek a pályáról vagy mi? - kérdem a szekrényemhez fordulva.
- Az edző szerint pihennem kell kicsit, majd szól ha be kell dobni a győztes kosarat - nevet, mire csak a szemem forgatom. - És kíváncsi voltam egy kicsit. - lép hozzám közelebb.
- Mégis mire? - veszem ki a felsőmet.
- Többek között arra, hogy hova tűntél.. Na meg ez az aprócska törölköző is foglalkoztatott - suttogja a nyakamba, mire egy perce a lélegzetem is eláll.
- A szemedet követed mi? - kérdem, mire egy apró puszit nyom a vállam és a nyakam közötti részre.
- Te nem mondasz le erről a titkos hódoló elméletedről igaz? - szuszogja nevetve a szavakat.
- Már majdnem megtettem - fordulok lassan felé.
- Csak? - vonja fel a szemöldökét, miközben a fejem mellett támaszkodik.
- Csak pont az előbb szóltad el magad - jelenik meg egy halvány mosoly az arcomon. Nem tudom mi van velem, de olyan zsigeri boldogság tört ki belőlem hirtelen. Ezt az a srác váltaná ki belőlem, aki eddig piszkált végig mindenért?
- Tetszik, mikor mosolyogsz. Ilyenkor még gyönyörűbb vagy - tapasztja homlokát az enyémhez, de mást nem tesz. Életemben először könyörgök a szemeimmel, hogy csókoljon meg, de most nem teszi, csak eltávolodik lassan tőlem, majd a kezemen végigsimítva megáll előttem.
- Mi történt veled? Túl kedves vagy és itt lett volna az alkalom, hogy megcsókolj, de nem tetted - értetlenkedek.
- Nem akarom, hogy hülyeséget tegyél miattam - fogja meg a kezem.
- Wright! Jackson! - kapjuk fel a fejünket az edző hangjára. - Megmondtam már a véleményem az ilyen dolgokról. Wright takarodjon vissza játszani! - szól keményen, Ross egy halk sajnálom kíséretében rám néz, majd elrohan.
-Nick-
Végre megkezdődött a kosárszezon, így legalább a bátyám békén hagy egy kicsit. Mondjuk mostanában nem sokat zaklat. Minden délután bezárkózik a szobájába és ki se jön onnan, csak mikor kész a vacsora. Anya nincs itthon és körülbelül hajnali három lehet, de Ross még mindig nem jött haza. Biztos nyertek a Párducok és most valakinél nagy buli van. Ez az egyetlen pillanat, amikor nagyon bánom, hogy nem a testvérem vagyok. Ő népszerű, a csajok szétszedik és annyi haverja van, hogy árulhatná őket. Én meg kínos magányomban könyvet olvasok az éjszaka közepén.
Felültem az ágyon, majd lassan a hajamba túrtam és az órára emeltem a tekintetem. Próbáltam kivenni a sötétben, hogy pontosan mit mutat a készülék, de a bejárati ajtó felől jövő zaj megzavart. Felkeltem és kinéztem a szobából, mire Ross-al találtam szembe magam, aki érdekes módon nem matt részeg.
- Te miért vagy még fent? - szegezi hozzám a kérdést.
- Te merre jártál, hogy nem haldokolsz a piától? - kérdem vele egy időben.
- Én kérdeztem előbb - teszi karba a kezét.
- Nem tudok aludni, most te jössz - lépek ki teljesen az ajtó mögül.
- Ki vagy te, hogy számon kérj?! - viharzik el mellettem.
- Az ikertestvéred! - kiabálok utána, mire megfordul. - Most komolyan tesó, hol voltál? - kérdem tőle, mire csak sóhajt egyet. - Hogy hívják a csajt? - röhögöm el magam.
- Tudod a nevét - mondja egy mély levegővétel után, mire elkerekedett szemekkel nézek rá.
