- Bella -
Anya intézkedett a kontaktlencsém ügyében még reggel, így a vastagkeretes csodát elég volt reggel a táskámba csúsztatnom. Gyorsan kikaptam a szekrényemből egy fekete bőr miniszoknyát és beletűrtem a fehér ujjatlanom, majd felkaptam a fekete tornacipőm és a nyakamba akasztottam egy nyakláncot. A tükör elől ellépve majdnem keresztül estem Ellington-on, mire egy sor káromkodás után felkaptam és megölelgettem. Lementem reggelizni, mert anya már vagy ötször szólt, hogy szörnyű állapotban fogom találni a müzlimet, ha nem húzom le a seggem a konyhába kb most. Leraktam a rózsaszín tokban díszelgő telefonom az asztalra és elkezdtem tömni a fejembe a gyümölcsös csodát, ami a tányérban volt. Reménykedek, hogy a második napom jobban sikerül, mint a tegnapi. Nem szeretnék megint az igazgatóiban ücsörögni. Apropó... Meg kéne köszönnöm Ross-nak, hogy nem hagyta azt, hogy laposra verjék a vörös fejemet. Kínos lesz, roppant megalázó és emellett minden büszkeségemet elveszítem. Vagyis azt már elveszítettem azzal, hogy hagytam átfutni a gondolatot a fejemen, miszerint egész aranyos volt Ross-tól, hogy megmentett. Nem azt mondom, hogy most dúl a szerelem, csak azt, hogy ehhez hozzá tudnék szokni.
De ha most nem kapkodom a lábaim, akkor megint lekésem a buszt. Úgyhogy beraktam a mosogatógépbe a tányérom, lehúztam a narancslevemet, majd felkaptam a táskám és kimentem a buszmegállóba. A busz pár percen belül meg is érkezett, én pedig "kicsattanó" örömmel felszálltam rá és leültem hátulra. Fülembe helyeztem a fülhallgatóm és bekapcsoltam az első számot, amit megtaláltam. Alig hogy lement a szám, valaki mellém huppant. Kikapcsoltam a zenét és megöleltem Laurát.
- Te hogy bírod ezt ki? - néz körbe keservesen a buszon.
- Nem veszek róla tudomást, hogy hol is tartózkodok - feleltem nevetve. - Viszont hogy-hogy busszal jössz? - nézek rá értetlenül, mire csak sóhajt egyet.
- Melyik kocsitok robbant le? - kérdem szem forgatva.
- Apáé... - húzza el a száját.
- Hát akkor gondolom ezt a hetet már a sárga limuzinon húzod ki - röhögök, mire oldalba könyököl. - Au, a vesém azért maradjon már meg - mondom, mire ő is elneveti magát. Még egy pár helyen megálltunk, majd beértünk a suliba. A szekrényemet kinyitva rögtön kiborult egy levél, meg egy tábla csoki. Felveszem, majd kinyitom a borítékot. "Remélem a mai edzésen még látlak". Mi az isten ez? Fogadni mernék, hogy ezt is egyetlen egy személy küldte...
- Ross? - fordulok hirtelen a mellettem álló srác felé.
- Bella? - kérdez vissza röhögve. - Hiányolom a vastagkeretes csodát a fejedről.
- Nagyon viccesnek hiszed magad igaz? - fintorgok, miközben becsukom a szekrényem és elindulok a terem felé.
- Én tudom, hogy az vagyok - jön utánam. - Egyébként szerintem azzal is csinos voltál - mondja, mire megállok és ránézek. - Mi ez a fej szerkezet? - próbál olyan fejet vágni, mint én.
- Csak.. Na egyszerűen furcsa, hogy ilyen kedves vagy. Nem cseréltetek ruhát Nick-kel? - méregetem.
- Ezek az izmok nem férnek bele abba szűk ingbe - emeli fel a kezét, hogy befeszítsen.
- Na már biztos, hogy te Ross vagy - ingatom a fejem, majd újra elindulok. Beérve a terembe levágódtam a pad tetejére és magam mellé raktam a töri cuccom. Csak néztem ki a fejemből, mikor a drága szőke megint feltűnt. Csak engem irritál, ahogy minden csajt körbeölelget?
- De morci ma valaki - ül le a mellettem lévő helyre nevetve, mire csak fej ingatva elnézek felette. - Az mi? - veszi el mellőlem a borítékot. Mintha nem tudná mi az, hiszen tőle kaptam.
- Pontosan tudod, hogy mi az - ülök le a székre.
- Én ugyan nem - emeli fel védekezőn a kezét. - De ahogy elnézem valakinek titkos imádója van.
- Akivel pont egy edzésre járok. Ugyan már Ross, valld be hogy te vagy az - nézek rá.
- Miért mondanám, ha nem én vagyok az? Egyébként meg majd meglesem én azt nagy hódolót délután - dől hátra. Ha nem tőle kaptam, akkor kitől?
- Nick -
A bátyám egy reménytelen eset. A szekrénybe dobott levéllel már én sem próbálkozok. Olyan nehéz lenne Bellával őszintén beszélni? Csak közölje vele, hogy bírja, és ha kikosarazza, akkor lépjen tovább. Tudom, hogy Bella is bírja ezt a szerencsétlent, de egyszerűen túl elfoglalt, hogy foglalkozzon vele. Na meg Ross parasztsága is egy kizáró ok lehet. Mondjuk most legkevésbé sem izgat a testvérem szerelmi élete, viszont az annál inkább, hogy ma megkapjuk a történelem beadandót, amit nem szeretnék elrontani, mert a jegyemet komoly arányban befolyásolja.
- Nick! - hallom meg Laura hangját a folyosó túl feléről. Felé fordulok, hogy mondhassa amit szeretne. - Tudod, hogy ki kapta lehető legjobb tanulótársat? - mosolyog.
- Ugye én kaptam és ugye te vagy? - kérdem sóhajtva.
- Pontosan. Szóval, ha majd neki akarsz kezdeni, akkor hozzám menjünk, mert az nekem kényelmesebb - mondja. Azta, hogy oda ne rohanjak. Bírom Laurát, de ez a "gazdag vagyok" stílus nem áll jól neki.
- Ahogy neked megfelel - vonok vállat. Bementem a terembe, majd utánam nem sokkal a tanár is bejött. A csengő hangjára mindenki leült és majdnem síri csendben figyeltünk. A tanárnő végignézett rajtunk, majd előkapott egy lovagcsizmát. Hogy miért pont a lábbelit választotta azt nem tudom, de egész viccesen nézett ki, ahogy a kezében tartja.
- Páronként húztok egy cetlit. A cetliken rajta vannak a feldolgozandó témák, amiket a félév előtti utolsó történelem óráig mindenkinek le kell adnia! - mondja, majd körbeindult a csizmával a kezében. Tuti Arthur király lesz a téma. Végig ment az osztály szinte teljes létszámán, majd megállt Ross és Bella között, akik egyszerre nyúltak be, majd zavartan egyszerre is húzták ki a kezüket.
- Húzzál csak te - int Ross, mire Bella ideges mosollyal az arcán kihúz egy papírdarabot.
- "Sport Camelot-ban" - olvassa fel Bella.
- Szép kis téma - gondolkodok hangosan, mire mindenki felém néz.
- Akkor most Mr. Wright húzzon - lép mellém a tanár, mire belenyúlok a csizmába és húzok.
- "Szerelmi háromszög Camelot-ban" - mondom unottan.
- Tudják érdekes történet ez. Ahogy a Arthur-t az a két ember veri át, akikben a legjobban bízik. Ahogy Ginerva és Lancelot vonzalma kialakul.. egészen megható történet lett belőle....
