1. Hogyan fuseráljuk el az első tanítási napot

- Bella -

Én így nem megyek sehova! Úgy nézek ki, mint egy oroszlán, akit megcsapott a 220W. Mert én hülye vizes hajjal feküdtem le az igazak álmát aludni. A buszt tuti, hogy lekéstem, a hajam állapotát már körülírtam és kénytelen leszek a suliban reggelizni, vagyis ez ismét egy szörnyű szeptember 1-je. Egyébként a legjobbat még nem is említettem... El fogyott az a nyamvadék kontaktlencsém! Csodálatos lesz szemüvegben besétálni a suliba, mert olyan vak vagyok, mint három denevér.
"You got that James Dean day dream look in your eyes, and I got that red lip classic thing that you like..." hallatszik az új kedvenc dalom refrénje, mire felkaptam a telefonom az éjjeli szekrényemről.
- Bella mobilja, itt Bella beszél - szólok bele, majd elindulok vissza a tükörhöz. És mit csinálok? Na egy tipp? Hát belerúgok a szekrényem szélébe! Magamban ordítok, kapálózok és sírok, de kívül csak a fülemen a telefonnal ugrálok, mint valami retardált.
- Merre vagy?! Itt ülök bent már vagy 7 perce, TELJESEN EGYEDÜL! - hallom meg Laura hangját a vonal túloldaláról. Csak egy kicsit ideges, még menthető a helyzetem.
- Mindjárt indulok, majd járatos busszal megyek - kapcsolom be a hajvasalóm.
- De mit csináltál eddig? - kérdi.
- Elfogyott a kontaktlencsém, a hajam mint a villanyszerelőnknek és most rúgtam bele a szekrénybe... Szerinted mit csináltam? Biztosan átfestettem rózsaszínre Ellington-t! - forgatom a szemem. Igaz teljesen potyába, mert úgy se látja a mimikámat.
- Húha, gáz egy reggel... De attól még siess légyszi! - teszi le a válaszomat meg se várva. Laura ilyenkor olyan, mint valami hercegnő. Ha nem ugyan ezt művelném én is, mikor fordított helyzet van, akkor már lecsaptam volna egy szívlapáttal.
Igyekeztem minél gyorsabban elkészülni, mikor anya kiabált fel. Mivel nem értettem pontosan, hogy mit mond így csak felkaptam a szemüvegem és a táskám, majd lerohantam a lépcsőn.
- Tessék? - kérdem, mielőtt teljesen leérek.
- Az egyik osztálytársad érted jött - mondja, mire nekem még az állam is leesik. Ki az az elvetemült, aki idáig merészkedik? Hát... Erre rögtőn választ is kaptam, ahogy az ajtó felé pillantottam.
- Wright? Te mit..?
- Láttalak mocorogni a szobádban, ahogy erre hajtottam és gondoltam, mehetnénk együtt. Amúgy szexi szemüveg - mosolyog, mintha szent lélek lenne. Nem akartam, hogy a szüleim kérdezősködni kezdjenek, így gyorsan kitoltam az ajtón.
- Nem szállok be egyik apádtól kapott sportkocsidba sem! - jelentem ki, majd elindulok.
- Tudod legközelebb csak fél óra múlva indul busz. Pont lekésed az első órát és pont nem engednek be a saját csapatodhoz játszani a késés miatt - vigyorog rám.
- Az öcséd még mindig szimpibb... - mondom, majd beszállok a kocsija anyósülésére.
- Egyébként, mit bírsz rajta? - kérdezi fintorogva, mikor már félúton járunk.
- Azt, hogy ő nem te vagy - mondom flegmán.
- Ne aggódj őt is elfogom rontani, mert anyámhoz kell költöznöm, amíg épül az új házunk - nevet.
- Inkább ragaszthatna rád ő egy kis jó modort - mosolygok erőltetetten. Beszélgetésünk alatt meg is érkeztünk a sulihoz, így sebesen kipattantam. Még egyszer megnéztem a szemüveges fejem, így a nyitott tetős kocsikázás után, a telefonomba, majd vettem egy mély levegőt.
- Még mindig csodálatosan nézel ki. És így egész okosnak is tűnsz - hallok meg egy ismerős, kedves nevetést a hátam mögül. Ismertem ezt a hangot, hisz már megnevetettet, vigasztalt és magyarázott is nekem a tulajdonosa.
- Köszönöm Nick - mosolyodok el. - Van kedved velem nyitni az évet? - kérdem az ajtóra pillantva.
- Nagyon szívesen, de természetellenes lenne. Mi lesz a sulis rendszerrel? Fontos az anarchia. De a könyvtárban megtalálsz, ha ráunsz a menőkre - nevet.
- Olyan nem lesz öcsi! Törődj bele - ront közénk Ross, majd bemegy.
- A könyvtárban. Edzés előtt benézek - adok egy puszit az arcára, majd besétálok. A szokás valahogy megmaradt... A tömeg elhallgat, ahogy belépek és csak csodálva néznek rám.
- Mi az a szemüveg? - hallok meg egy bunkó beszólást.
- Most már ez a menő! Szóval le lehet akadni a témáról - oltja be a beszóló csajt Ross. Na ezen még én is meglepődtem hirtelen. De nem tudtam sokáig csodálkozni, mert csengettek. A szekrényemhez rohantam, de mire kivadásztam a matek könyvemet, már mindenki a termében volt. Megkerestem az első órám helyszínét és bementem, mire mindenki felkapta a fejét.
- Elnézést a késésért! - mondom, majd indulnék Laura mellé, de a tanár megállít.
- Üljön le kérem Mr. Wright mellé! - mondja, mire bólintok egyet és elindulok Nick mellé. - A másik Mr. Wright mellé menjen! - mondja, mire Ross felé pillantok, aki kihúzza maga mellett a széket. Hú, de jó nekem! Levágódtam a padba és megpróbáltam kizárni a mellettem tanyázó förtelmes személyt. Megjegyezném ez nem jött össze...


- Nick -

Most kezdtem el igazán sajnálni Bella-t. A bátyám mellett ülni a világ legrosszabb dolga, főleg, ha az adott személyünk túlságosan utálja vagy bírja a mellette lévőt. Szegény lány, jó kis éve lesz ilyen padtárssal..
- Mr. Wright! Vagyis Nick, na mindegy, jöjjön ki a táblához! - szólít fel a tanár, mire kiesve a padomból kimegyek a táblához. - Írjon fel egy másodfokú függvényt! - adja ki a parancsot, mire én engedelkedelmeskedek. Amint felkerült a szám és betűsorozat a táblára a tanárnő intett, hogy üljek le, majd kizavarta a Laurát, hogy írja fel a megoldást.
- Tudja tanárnő... - kezd bele mondandójába Laura, mikor már vagy tíz perce nézte a táblát. - Én ezt már tavaly évvégén sem értettem - nevet fel keservesen. Hát igen, nagyjából ez zajlik a legtöbb matekon.
- Wright, jöjjön ki... - sóhajt a tanárnő, mire Ross is kiballag a táblához. Na ez egyre érdekesebb.
Meggyőződve arról, hogy drága bátyám mindenhogy beégeti magát, hátra dőltem a székemen és kissé gonosz, de roppant elégedett mosoly ült ki az arcomra. Alig hogy elkezdte a két zseni a feladat megoldását, megszólalt a csengő.
- Holnapra összeállítom a feladatokat a csoport munkára. Mindenki a padtársával fog dolgozni! - mondja a tanár.
- De a matek csoport munkát, hogy...? - néz pöszén az egyik srác.
- Ja, ez a másik tantárgyam lesz. Történelemből kell megoldani a feladatokat a félév végéig. Mindent pontosan ki kell dolgoznotok és most elég időtök is lesz, mivel az igazgató helyettes asszony szólt, hogy a kosár idény alatt ne kínozzam a profikat. Nem is értem... - mondja, de már mindenki fél lábbal máshol van.
Elmentem a szekrényemhez és kiszedtem a dolgaimat, amik a következő bioszra kellenek. Ahogy kivettem a könyveimet, valaki becsapta az orrom előtt az ajtót. Hirtelen a focisták csapatának fele nézett velem szembe. Valahogy érzem, hogy ez egy cseppet fájni fog....


- Laura -

- Ezt megint jól megszívtad - mondom, ahogy Bella mellett sétálok.
- Egyszerűen nem tudom elhinni! Miért kell?! Ah, mindegy is! - dühöng.
- Ne foglalkozz vele! Csak gondolj bele, hogy mennyi gimis bulink lesz, és a bálok. Nem sokára itt a Halloween-i maszkabál, aztán a karácsonyi bál, a félévzáró, Valentin napkor is tutira lesz valami, a tavaszi virág bál, aminek szépségversenyét tuti te nyered, akkor még ott a szallagavató és az évzáró - ecsetelem, mire valamilyen szintű megnyugvást fedezek fel az arcán. - Tényleg, van kedved eljönni velem felolvasni a gyerekeknek? - dobom fel az ötletet.
- Kedvem az lenne, de már ma is lesz pom-pom és kosár edzés - mondja egy picit letörten.
- Akkor majd valamikor bepótoljuk - mosolygok, majd kinyitom a szekrényem. Fordulok hátra, hogy még valamit mondjak, de Bella sehol sincs. Az eltűnés mestere, vajon miért nem lepődök meg...

Ezek lennénk mi...

Ross Wright: Nem nevezném magam túlzottan mániákusnak a sportokkal szemben, de igen a suli több csapatának is kapitánya vagyok. A tanulás nálam olyan, mint az öcsémnél a sport... Fáj nekiállni. A szüleink elváltak és szerény személyem apához csapódott, míg Nick anyánál maradt.
Igazság szerint a legnépszerűbb srác vagyok, aki bármelyik csajt megkaphatná, de nekem csak egy kell... Az egyetlen akinél esélyem sincs.

Nick Wright: Népszerű vagyok-e? A bátyám a szomszéd utcában van, ő az. Engem csak ezért ismernek mert ikrek vagyunk. Ő sportol én tanulok, ő megbukik spanyolból és matekból, én meg tesiből. Gáz-e, hogy a csaj, akiért az ikrem oda van jobban bír engem mint őt? Hát eléggé. De végre valami, amivel húzhatom Ross agyát, már csak ebből is jól jártam. Egyébként én és Ross... Körülbelül, mintha nem is lennénk rokonok, a külsőnkön kívül nulla a hasonlóság.

Bella Jackson: Miss népszerű... Na jó nem, vagyis igen, de nem. Igazából a pom-pom lányok vezetője, valamint a sulis női sportok csapatkapitánya vagyok. Emellett jeles tanuló. Ez csak azért kell, mert félő, hogy ha jegyet rontok, akkor nem engedik, hogy játsszak, vagy hogy szurkoljak. Legjobb barátnőmmel igazán különbözőek vagyunk, de ez így a jó. A legjobb bennünk, hogy a külömbségek ellenére mindenben egyetertünk, már a legtöbbször. Van egy öcsém Joey és egy kiskutyám Ell.

Laura Knights:   A szüleimé az egyik legnagyobb multicég itt Seattle-ben. Bármit megtehetnék, és van, hogy meg is teszek dolgokat, de ebben a hatalmas vagyonban az a jó, hogy sok helyre hívnak engem és a családom jótékonykodni. Egyszerűen imádom! Mondjuk a sulit annyira már nem szeretem... A matek tanár folyton megakar buktatni, viszont a spanyol az király. Nem vagyok annyira sportos, sőt egy kicsit sem vagyok az, de azért végső esetben futni még tudok. Tesóm egy sincs, de van egy cuki afrikai törpesünöm Pancake.

West Seattle High Scool

A Nyugat Seattle Gimnázium. Ide járnak szereplőink Laura, Bella, Ross és Nick. Bajnokságot még egyszer nem sikerült nyernie a kosárcsapatának, de a döntőben mindig ott vannak. A pom-pom lányok viszont általában mindig nagy sikert aratnak a versenyeken. 

Szellemi vetélkedőket is indítanak, aminek nyerési aránya rendkívül jó.